Munkáscsaládban született, apja malomipari munkás volt. Állami gondozott volt, menhelyen, majd Békés vármegyében nevelőszülőknél nőtt fel. A forrásokban gyakran Győre Józsefként említik. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után a kőbányai Lámpagyárban (Lampart) tanult esztergályosnak. 1917-től volt a Szabadság Ifjúmunkás Kör tagja. 1919-ben a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége soraiban is megfordult. Ugyanebben az évben lett tagja a vasasszakszervezetnek; ekkor szerezte meg segédlevelét is. Felszabadulása után nem tudott szakmájában elhelyezkedni, így munkanélküli lett. Később álláshoz jutott a Hirmann Ferenc Fémárugyárban, ahol 1923-ig dolgozott. Az 1920–1930-as években a Lampart (1934-ig), a Zolzer dobozgyár (1935-ben), illetve kisebb kőbányai üzemek voltak munkahelyei. 1939-ben a Telefongyárban helyezkedett el esztergályossegédként. 1927-ben lett a vasasszakszervezet kőbányai területi szervező bizottságának tagja (1934-ig), emellett munkahelyein többször megválasztották bizalmivá vagy főbizalmivá, részt vett bérharcokban is. Az érdekképviseleten belül a kommunistákhoz közel álló szakszervezeti ellenzékhez tartozott. 1928–1933 között terjesztette a Garbai Sándor emigráns köre által Bécsben kiadott Előre c. lapot (a csoportosulás balról bírálta a magyar szociáldemokráciát, támogatta a hatalom forradalmi úton való megragadását, de elutasította a proletárdiktatúrát). 1930–1932 között az esztergályosok szervező bizottságának tagja is volt. 1934-ben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd a rákoscsabai vezetőség tagja, később titkára lett. A második világháborúban nem teljesített katonai szolgálatot; 1944. decemberben munkaszolgálatra hívták be, ahol nyolc napot töltött el. A front átvonulása után közreműködött a rákoscsabai kommunista pártszervezet létrehozásában, egyúttal a helyi nemzeti bizottság elnöke is lett. 1945 óta volt hivatalosan a Magyar Kommunista Párt tagja. 1945. augusztustól néhány hónapig a gödöllői járási pártbizottság – és egyúttal a járási nemzeti bizottság – élén állt, majd a pártközpontba helyezték. 1946–1949 között a Központi Vezetőség Szervezési Osztályán dolgozott instruktorként; 1948-ban átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába. 1949. áprilisban kezdte meg tanulmányait a hathónapos pártiskolán. Ennek elvégzése után, novemberben a Szabolcs megyei pártbizottság élére került. Megyei párttitkári tisztségét a közigazgatás átszervezése, Szabolcs-Szatmár megye létrehozása után is megtartotta. A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusán a Központi Vezetőségbe is beválasztották. 1952. novemberben az államigazgatásba helyezték: a belügyi tárca vezetésével bízták meg. A Nagy Imre kormányra kerülését követő kormányátalakítás következtében az átszervezett Belügyminisztériumban miniszterhelyettesi beosztást kapott 1953. júliusban, amit 1955. decemberig látott el. A párt III. kongresszusán, 1954 májusában kikerült a Központi Vezetőségből, és a Központi Revíziós Bizottságnak lett tagja. A miniszterhelyettesi funkciójából való leváltása után a pártvezetés döntése értelmében Tolna megye pártbizottságának lett első titkára, amit a testület 1956. januárban szentesített. A megyében népszerűtlen és több alkalommal Rákosi mellett kiálló (a főtitkár leváltása ellen aláírásgyűjtést kezdeményező) Györe nem lévén képes az események befolyásolására, 1956. október 19-én lemondott tisztségéről, és szanatóriumba vonult. A forradalom napjaiban Budapesten tartózkodott, és rövid ideig a Corvin közi szabadságharcosok fogságában is volt, de nem esett bántódása. A forradalom leverése után átigazolták a Magyar Szocialista Munkáspártba, amelynek Központi Revíziós Bizottságába az 1957. júniusi országos értekezleten választották be. Ugyancsak 1957-ben lett a Fővárosi Bíróság népbírája; e minőségében Rudas Ernővel tagja volt a Corvin köz volt parancsnokára, Iván Kovács Lászlóra halálbüntetést kiszabó tanácsnak is. 1958-ban a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál helyezték el osztályvezetőként. 1958–1963 között egy ciklus erejéig országgyűlési képviselő is volt. 1962-ben kimaradt a párt Központi Revíziós Bizottságából, 1963-ban pedig nyugállományba vonult.

Kitüntetések: Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1948) Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1952) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Munka Érdemrend arany fokozata (1975) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1977)

Források: Az MDP Politikai Bizottsága 1953. július 9-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond 53. csoport 125. őrzési egység. https://www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_05302247-e571-47b3-b930-34be8e0942f6&tenant=MNL, 2017. december 11. Életrajza a Névpont adattárában: http://www.nevpont.hu/view/9366, 2017. december 11. Györe József (1902–1985). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció. Meghalt Györe József. Népszava, 1985. április 2. 5. Budapesti közéleti névmutató 1945–1950. I. kötet. A budapesti nemzeti bizottságok és népfrontbizottságok tagjai. Szerkesztette: Halasi László. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1980. 81. Trójai faló a Belügyminisztériumban. Az ÁVH szervezete és vezérkara 1953–1956. Szerkesztette: Gyarmati György–Palasik Mária. ÁBTL–L’Harmattan, Budapest, 2013. 236. Bölöny József–Hubai László: Magyarország kormányai 1848–2004. Ötödik, bővített és javított kiadás. Akadémiai, Budapest, 2004. 333. László Péter: Tolna megye 1956-ban. In Tanulmányok. Szerkesztette Dobos Gyula. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd, 1992. (Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3.) 73–76.