1913. 08. 28. Budapest — 1983. 10. 24. Budapest
Anyja neve: Pisch Etel
Apja neve: Liszt Vilmos
Apja Rákospalotán, a MÁV istvántelki főműhelyében volt esztergályossegéd, anyja mosónőként dolgozott. 1920 és 1928 között négy elemit és négy reálgimnázumi osztályt végzett. 1931-től bádogostanonc lett, majd kitanulta a víz-, gáz-, fűtésszerelő szakmát. 1932-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Önéletrajza szerint 1933-ban bevonták a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe, ahol röpcédulák kihordása, valamint a lebukottak családjainak támogatása volt a feladata. Később aktívan részt vett sztrájkok szervezésében. 1944-ben honvédelmi munkaszolgálatosként a Dunai Repülőgépgyárban dolgoztatták. 1944 őszén csatlakozott az újpesti ellenállási mozgalom rákospalotai csoportjához.
1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1945. január és 1946. április között a rákospalotai pártbizottságban tevékenykedett, tagja lett a helyi a nemzeti bizottságnak és a képviselőtestületnek is. 1946. áprilistól az Általános Fogyasztási Szövetkezetben szervező, később osztályvezető beosztást töltött be, ezzel egyidejűleg a szövetkezeti kommunista pártszervezet titkára is volt. 1948-ban elvégezte a pécsi központi pártiskolát, s 1948. júliusban megtették a Magyar Dolgozók Pártja Budapest XII. Kerületi Bizottsága titkárának.
1949. januárban a budapesti pártbizottság káderosztályának javaslatára a Petőfi Politikai Tisztképző Iskola háromhetes tanfolyamára került, amelynek elvégzését követően, 1949. február 5-én őrnagyi rendfokozatban a honvédség hivatásos állományába vették, s a 15. határőrkiképző zászlóalj politikai tisztjévé, márciusban a határőrparancsnok politikai helyettesévé nevezték ki. 1949. október 1-jétől a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége Pártszervezési Osztályának vezetője lett. 1949–1950-ben elvégezte a magasabb parancsnoki tanfolyamot. 1950. április 4-én alezredessé, majd ugyanazon év november 7-én ezredessé léptették elő. 1951. január végéig a Petőfi Politikai Tiszti Iskola politikai osztályvezetője volt, ahonnan a 11. gépesített hadtesthez helyezték politikai tisztnek. 1952. decembertől a HM Politikai Főcsoportfőnöksége Káderosztályát irányította.
Az 1956-os forradalom kirobbanásakor részt vett a Magyar Rádió épületének védelmében, ahol október 24-én reggel fogságba esett. A Petőfi Akadémia tisztjeivel együtt sikerült megszöknie, s a HM-be ment. November 3–5-én a lakásán tartózkodott, majd a szovjet csapatok bevonulása után részt vett a karhatalom budapesti és vidéki megszervezésében. A forradalmat követő kádári megtorlásból a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma különtanácsának ülnökeként vette ki a részét.
Kérelmére 1957. májusban a HM Központi Irattárának parancsnokává nevezték ki. 1958-tól a Magyar Néphadsereg Hadtápfőnökség Politikai Osztályát, 1964. januártól 1971. március 1-jei nyugállományba helyezéséig pedig az MN Hadtápfőnökség Önálló Ruházati Vállalati Osztályát vezette.
Kitüntetések:
Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1950)
Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1950)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1953)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1959)
Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1961)
Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1963)
Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1964);
Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1969)
Vörös Csillag Érdemrend (1970)
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
KISZ Érdemérem (é. n.).
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 75947.