1913. 03. 01. Budapest — 1984. 11. 06. Budapest
Anyja neve: Schulteisz Éva
Apja neve: Pekarek János
Apja vasesztergályos volt. A hat elemit 1920 és 1926 között Hidason, majd Szászváron járta ki. Ezt követően bányászként kezdett dolgozni Szászváron, 1949-ig volt vájár, lőmester, majd felvigyázó is. 1937. február 1. és 1939. február 1. között sorkatonai szolgálatot teljesített: aknavető kiképzést kapott, majd tizedesi rendfokozatban rajparancsnok lett a 8. gyalogezredben. 1939. március 15. és május 18. között ismételten behívták. 1940-ben részt vett egy sztrájk megszervezésében, aminek következtében társadalmi rendszer veszélyeztetéséért hathavi börtönre ítélték, de ötven nap után szabadult. 1944 novemberében belépett a Magyar Kommunista Párt szászvári szervezetébe. Munkahelyén az üzemi alapszervezet vezetőségi tagjaként, majd titkáraként is tevékenykedett. 1948 októberében Pécsre, hathetes bentlakásos pártiskolára küldték.
1949. március 28. és június 29. között három hónapos politikai tiszti tanfolyamot végzett, és főhadnagyi rendfokozatban hivatásos tiszti állományba vették. Instruktori beosztásban a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség Ellenőrző Osztályának állományába került. 1949. szeptember 21-től Pécsen, a 2. honvéd kerületparancsnokság politikai osztályán szolgált instruktorként, majd május 1-től – már századosi rendfokozatban – inspektorként.
1950. augusztus 1. és 1951. október 30. között Székesfehérváron a 2. honvéd kerületparancsnokság politikai osztályvezetője volt, 1951. május 1-től őrnagyként. 1951. november 1. és 1953. november 7. között elvégezte a Sztálin Katonai Politikai Akadémiát, s alezredesi rendfokozatban megtették a budapesti 46. légvédelmi tüzérhadosztály, majd 1954. novemberben az Országos Légvédelmi Parancsnokság pártbizottsága titkárának.
Önéletrajza szerint az 1956-os forradalom idején, október 23. és 26. között a 73. légvédelmi tüzérezred harcálláspontján volt, majd az Országos Légvédelmi Parancsnokságra került, ahol november 3-ig járőrözési, igazoltatási feladatokat látott el, elsősorban a XI. kerületben, október 28-án pedig az Alkotás úton és a Mészáros utcánál. November első felében belépett a szerveződő karhatalomba. December 1-től az 1. honvéd karhatalmi ezred 9. századának parancsnoka, 1957. március 10-től a forradalmi tiszti karhatalmi ezred 2. zászlóalja parancsnokának politikai helyettese volt. A forradalmat követő, jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma különtanácsának ülnökeként vette ki a részét.
1957. június 1-jével a Magyar Néphadsereg Vezérkara politikai osztályán lett főinstruktor. 1957. november 15-től a Személyügyi Főcsoportfőnökség politikai tiszti személyügyi osztályát, 1958. november 15-től a Politikai Csoportfőnökség Káderosztályát vezette. 1961. augusztus 1-től a székesfehérvári 5. hadsereg politikai osztályán személyügyi főtiszt, 1965. november 1-től 1968. október 31-i nyugállományba vonulásáig a Magyar Néphadsereg gépkocsiszín parancsnokának politikai helyettese volt.
Kitüntetések:
Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1951)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1959)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1963)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (15 év után, 1964)
a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1965)
Kiváló Szolgálatért Érdemrend (20 év után, 1968)
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 24504.