Az elemi iskola után az aranyműves szakmát tanulta ki. 1927-ben szabadult fel, ekkor lett a nemesfémipari szakszervezet tagja is. Különböző magáncégeknél dolgozott 1940-ig. A szakszervezeten belül a baloldali ellenzékhez tartozott, 1930-tól volt a Kommunisták Magyarországi Pártja tagja. Ugyanabban az évben öthónapos katonai kiképzésben részesült. 1932-ben sejttitkár, 1933-tól kerületi összekötő volt pártjában. 1940-ben a 207. különleges munkásszázadba osztották be, október 27-én Borsánál a Kárpátokban határerődítési munkálatokat végzett, átszökött a Szovjetunióba. Sztaniszlaukába, lengyel területre vitték, majd Sztarobielszkbe, ami már ukrán terület volt. A határátlépésért háromévi munkatáborra ítélték, így Vorkutába, majd egy Pecsora menti szovhozba vitték. 1941-től mezőgazdasági, bádogos és lakatos munkákból élt. 1945-ben, ekkor már szabadon, Vorkutába tért vissza. 1947. február 28-án jöhetett haza, a magyar követség „Moszkva útlevelével”. Ezt követően több pozíciót is betöltött. 1947 márciusától 1948. május 15-ig a Magyar Kommunista Párt függetlenített káderese volt a főváros IX. kerületében. Néhány hónapig a politikai rendőrségen szolgált századosi rangban, majd 1950 januárjáig a Belügyminisztérium rendőri személyzeti osztályának a helyettes vezetője, később megbízott vezetője lett rendőrezredesként. 1950. január–június között pártiskolán tanult, utána októberig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Adminisztratív Osztályán a fegyveres erők alosztályának a honvédségi állományú, ezredesi fokozatú vezetője lett. 1950. novembertől a Műszaki és Mezőgazdasági Kisgép-nagykereskedelmi Központban volt helyettes vezérigazgató, 1952. január–1954 között a Belkereskedelmi Minisztériumban dolgozott önálló osztályvezetőként, csoportvezető, majd ismét osztályvezető beosztásban. 1954 augusztusa és 1955 októbere között a Csepel Kerékpár és Motorkerékpár Nagykereskedelmi Vállalat vállalatvezetője volt, majd a Magyar Dolgozók Pártja XVIII. kerületi bizottságának titkára, később másodtitkára lett. 1956 decemberében az akkor alakult Nemesfémáru-készítő és -javító Kisipari Termelőszövetkezet élére került. Egyes források szerint munkája mellett a fővárosi egyetem jogi karának hallgatója volt, más adatok szerint pedig a Belügyminisztériumban dolgozott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. április 9-én megválasztotta népbírónak; május 28-án a Legfelsőbb Bíróság pártszervezetének élére került. 1957. szeptember 16-i hatályú (október 24-én kelt) felmentésére azért került sor, mert pártösztöndíjasként beiskolázták; ezt követően 1961 októberéig az ELTE jogtudományi karának hallgatója volt. 1961. november 11-én szerzett oklevelet, majd a Fővárosi Bíróságra került, ahol 1964-től tanácsvezető bíróként dolgozott. 1965-ben a következőképpen minősítették: „A kezdeti időszakban a bírói munka ellátása nagy nehézséget okozott számára. A nagyfokú szorgalma, akaratereje segítette át ezen az időszakon. 1963 januárjában került át a Bf. XXVII. sz. tanácsba. Ez a változás kedvezően befolyásolta a további fejlődését.” Bírói munkája mellett a Magyar Szocialista Munkáspárt V. kerületi Pártbizottsága mellett működő régi párttagok csoportjában is dolgozott. 1972. március 31-ével vonult nyugdíjba.

Kitüntetések: Munka Érdemrend (1955) Belkereskedelem Kiváló Dolgozója (1955) Magyar Partizán Emlékérem (1957) Szocialista Munkáért Érdemérem (1960) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Munka Érdemrend arany fokozata (1968, 1978) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)

Források: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 34. sz. határozata, 1957. április 9. (kivonat) In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei, V. kötet, 1956. november 14.–1957. június 26. Szerkesztette és a jegyzeteket írta: Baráth Magdolna, Feitl István, Némethné Vágyi Karola, Ripp Zoltán. Budapest, Napvilág, 1998. 506. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1957. április 9-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 288. fond 5/21. őrzési egység. A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. kötet. 1956. november 8.–1957. március 26. Szerkesztette: Koltai Gábor–Rácz Attila. Budapest, Budapest Főváros Levéltára, 2008. 378. Válas József (1908–1990). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció.