Apja bányász volt. Az elemi iskola hat osztályát Mátranovákon végezte el, majd ugyanott dolgozott napszámosként. A második világháború alatt nyaranta mezőgazdasági munkásnak szegődött el (1943-ban Pusztaszabolcsra, 1944-ben Kaposvárra, 1945-ben Mezőhegyesre), míg a téli hónapokban bányászként dolgozott Mátranovákon. Későbbi önéletrajza szerint 1944. decemberben mint leventét bevonultatták Salgótarjánba, ám amikor tudomást szerzett róla, hogy Mátranovák már a szovjet csapatok kezén van, hatodmagával hazaszökött. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. Az év novemberétől 1948. áprilisig bányász volt. 1947–1948-ban végezte el összevonva a polgári iskolát Salgótarjánban. 1948. áprilisban önként jelentkezett a honvédséghez, Esztergomban töltötte szolgálatát. A kommunista és a szociáldemokrata párt kényszerfúziója után átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába. Októberben került a Petőfi Politikai Tiszti Akadémiára, amelyet 1949. júniusra végzett el. 1951-ig alhadnagyi rangban század-politikaitisztként szolgált Piliscsabán, majd Rétságon, később Székesfehérvárott. 1950 őszén hat hónapos pártiskolára vezényelték. 1951. május 1-jével főhadnaggyá léptették elő, ugyanakkor illetmény nélküli szabadságra ment, ugyanis a pártiskola elvégzése után a pártközpont agitációs és propagandaosztályára került politikai munkatársnak. 1952. júniusban századossá lépett elő. 1952. szeptembertől a kétéves pártfőiskola hallgatója volt, amelynek elvégzése után visszakerült a pártközpontba, de munkájával felettesei egyre kevésbé voltak megelégedve. Megrovást kapott, de magánéleti problémáit továbbra sem tekintették megoldottnak, így a pártvezetés elé került ügye. Az MDP KV Titkársága 1955. júniusban úgy döntött, felmenti a pártközpontbeli munka alól. A hó végével a néphadsereg is tartalékállományba helyezte. 1955. októberben a Tatabányai Szénbányákhoz került átképzésre, itt autogén- és villanyhegesztői képesítést szerzett. Önéletrajza szerint fellebbezett pártbüntetése ellen, amelyet az MDP Központi Ellenőrző Bizottsága törölt is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése után összeköttetésben állt a tatabányai pártházzal; visszaemlékezése szerint két alkalommal Budapestre is elutazott, hogy a pártközpontbeli kapcsolatait felújítsa, de sikertelenül. A november 4-i szovjet intervenció napján önként jelentkezett a Tatabányán is megszerveződő karhatalomba, ekkor újra tényleges katonai állományba helyezték; a Budai Karhatalmi Ezredben szolgált. A statárium decemberi kihirdetése után katonai ülnök lett. 1957. június 1-jével a Belügyminisztériumba vezényelték; néhány hétig a budapesti karhatalomban, július 15-étől pedig rendőr őrnagyi rendfokozatban a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságon szolgált a politikai nevelő osztály vezetőjeként. Innen 1958. augusztus 12-én Székesfehérvárra került mint a járási és városi rendőrkapitányság vezetője. 1959-ben a Dzerzsinszkij Tisztképző Iskolára vezényelték hat hónapos továbbképzésre, majd beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogász szakára. 1964. február 1-jei hatállyal fegyelmi úton leváltották kapitányságvezetői tisztségéből, ám Székesfehérvárról nem került el; a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Tanulmányi Csoportjának élére helyezték. 1965-ben megszerezte jogi diplomáját, november 15-étől pedig a főkapitányság Társadalmi Tulajdonvédelmi Osztályán megszervezett Kereskedelmi Alosztály élén állt. 1969. szeptember 15-ével a Belügyminisztérium III/IV. Csoportfőnöksége, vagyis a katonai elhárítás állományába vették. 1971. június 30-ig a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága Elhárító Osztályán szolgált operatív főtisztként, majd ugyanilyen beosztásban a Magyar Néphadsereg Kiképzési Főcsoportfőnöksége elhárító osztályára került. 1976. augusztus 1-jétől a Belügyminisztérium III/7. (Operatív Koordináló és Titkársági) Osztályán szolgált kiemelt főelőadóként. 1979. januárban egészségi állapota miatt szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították, 31-ével pedig – formálisan saját kérésére – rokkantnyugdíjba helyezték. E döntés meghozatalát befolyásolhatta az is, hogy ugyanekkor áruházi lopás miatt pártfegyelmi eljárás zajlott ellene, amelynek végeztével február 7-én az illetékes párt-végrehajtóbizottság kizárta az MSZMP-ből.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem (10 éves: 1965; 15 éves: 1965; 20 éves: 1971; 25 éves: 1976) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1967, 1970) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).

Források: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2. 8. 1. 11036 HM HIM Központi Irattár 39442 Az MDP KV Titkársága 1955. június 14-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond 54. csoport 369. őrzési egység. Online: https://www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_72e61256-d8a1-4e1f-b2a5-c3fa7bb67240&tenant=MNL A letöltés ideje: 2018. június 6.