1909. 09. 17. Szolnok — 1978. 01. 15. Budapest
Anyja neve: Konyeczni Margit
Apja neve: Muczina János
Apja molnársegéd volt, de korán elhagyta a családot. Anyja piaci árusi fizetéséből nem tudta eltartani a négy gyermekét, akik egy időre kecskeméti rokonokhoz kerültek.
A négy elemit Szolnokon járta ki, majd két gimnáziumi osztályt végzett Kecskeméten. 1921-ben Szolnokon kifutófiú lett egy rőfösnél, később egy rövidáru-nagykereskedésben kereskedőtanonc, segédlevelét 1926-ban szerezte meg. Állásából hamar elbocsátották, mivel 1927-ben részt vett a szolnoki bőripari munkások sztrájkjában. Az ezt követő négy évben többek között labdarúgóként, kereskedőként, rakodómunkásként, csaposként dolgozott. 1931-ben behívták katonai szolgálatra a szegedi 5. utászzászlóaljhoz, 1932-ben címzetes őrvezetőként szerelt le. Miután visszatért Szolnokra, 1937 közepéig csaposként dolgozott, majd Budapestre költözött, ahol a ferencvárosi malomban helyezkedett el gabonamunkásként. 1936 és 1944 között minden évben behívták katonának, így részt vett az erdélyi bevonulásban és a délvidéki hadműveletekben is. 1944-ben a 154. utászszázaddal Varsó alatt harcolt, amikor megsebesült. A szombathelyi kórházban ápolták, ahonnan szabadsága letöltését követően nem vonult be újra, hanem bujkált, egészen a szovjet csapatok bevonulásáig.
1945 februárjában visszatért egykori munkahelyére, a ferencvárosi malomba. Belépett a Magyar Kommunista Pártba, propagandista, titkárhelyettes, végül üzemi párttitkár lett. 1948-ban munkáskáderként kiemelték: előbb a Dunai Malmok Ipari Központja vezérigazgató-helyettesévé, 1949. áprilisban a Malomipari Központ üzemgazdasági osztályvezetőjévé, októbertől vezérigazgatójává nevezték ki. 1949. novemberben beiratkozott a Gazdasági és Műszaki Akadémiára (az ún. Vörös Akadémiára), tanulmányait azonban 1950. májusban félbehagyta. 1950-ben a Nógrád–Heves Megyei Malomipari Egyesülés igazgatójává tették meg.
Pártjavaslatra, 1951. február 1-jével került a hadsereg állományába: alezredesi rendfokozatban a hadtápszolgálati főnökség szervezési és tervezési osztályvezetője, később törzsparancsnoka lett. 1951–1952-ben magasabb parancsnoki tanfolyamot végzett. 1952 őszén a hadtápszolgálat-főnök helyettesévé nevezték ki, novemberben ezredessé léptették elő.
Az 1956-os forradalom alatt a Budapestre irányított honvédségi alakulatok anyagi ellátásáért volt felelős, majd november 4-től a szovjet csapatok élelmezését biztosította. Megszervezte a hadtápintézetek őrzését, majd a megalakuló karhatalmi alakulatok anyagi-technikai biztosítása is a feladatkörébe tartozott. A forradalmat követő megtorlásból a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma különtanácsának ülnökeként vette ki a részét.
1957. július 31-én kinevezték a Magyar Néphadsereg hadtápfőnökének, de elöljárói szerint nem tudott az elvárásoknak megfelelni, ezért 1958. november 25-től szolgálati nyugállományba helyezték. 1959. februártól a Gizella Malom igazgatója lett, majd 1962-től 1963. december 1-i nyugdíjazásáig Pest Megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatot igazgatta.
Kitüntetések:
Erdélyi Emlékérem (1940)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955)
Vörös Csillag Érdemrend (1955)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1970)
Munka Érdemrend (1970).
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 25675
Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Budapest, Akadémiai, 1994.