A bognárszakmát tanulta ki. 1907-ben szülőhelyén csatlakozott a munkásmozgalomhoz, a faipari szakszervezetbe lépett be. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített. 1919-ben Bécsből hazatérve lett Heves kommunista párttitkára. Kiskörénél román fogságba esett, ahonnan megszökött. Miskolcon helyezkedett el szakmájában, majd a letartóztatás elől 1922-ben Csehszlovákiába szökött. Két hónap múlva visszacsempészték Magyarországra, bujkált, majd 1923-ban Kecskeméten talált munkát. Letartóztatták, de munkáltatója közbenjárására nem ítélték börtönbüntetésre. 1944-ig bognársegédként, majd raktárosként dolgozott, emellett az élelmiszer-ipari szakszervezetnek volt aktivistája. 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. 1949-től volt népi ülnök. A Kecskeméti Megyei Bíróság elnöke 1956. október 24-én a Bács-Kiskun megyei statáriális tanács népi ülnökének nevezte ki. A Csepeli Növényolajipari Vállalat Kecskeméti Üzeme delegálta bírósági népi ülnöknek, posztjában 1957. július 17-én a megyei tanács megerősítette. Bobek Károly és társai büntetőperének elsőfokú tárgyalásán volt népi ülnök Pintér Istvánnéval. Később is, 1958. április 1. és június 30. között ülnökként ítélkezett dr. Berényi György és a dr. Záhonyi Vilmos vezette büntetőtanácsokban. 1958-ban a kecskeméti konzervgyárból vonult nyugállományba. Nyugdíja mellett is dolgozott népi ülnökként, illetve a megyei népi ellenőrzési bizottság tagjaként.

Kitüntetések: Tanácsköztársasági Emlékérem (1959)

Források: Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára, XXXV/30/a. 81. doboz. Bács-Kiskun Megyei Bíróság iratai, 1945–1957, VI. A, valamint VI. M¸ VI. N. és VI. O. Barta Éva: Tíz év óta vesz részt az igazságszolgáltatás munkájában. Egy népi ülnök portréja. Petőfi Népe, 1959. június 5. Vörös Dezső: Emlékezés egy vöröskatonára. Heves, 1919. Népújság, 1989. március 22.