Apja bányász, gyári, majd mezőgazdasági munkás volt. A hat elemi kijárása után napszámosként, 1944. márciustól kőbányászként dolgozott. 1944 novemberében mint leventét besorozták katonának, aknavető kiképzést kapott. 1945. május 6-án Ausztriában szovjet fogságba esett, ahonnan Románia területére hurcolták. A hadifogságból 1945. szeptember közepén tért haza. Egy ideig szülei földjén gazdálkodott, majd 1946 júniusa és 1948 márciusa között rakodóként, cséplési ellenőrként, kubikosként kereste a kenyerét. 1947. márciustól a szociáldemokrata, 1948. januártól a kommunista párt tagja volt. 1949. május 1-jén pártjavaslatra a honvédség hivatásos állományába vették, s őrmesteri rendfokozatban írnok lett a Honvédelmi Minisztérium Személyügyi Főcsoportfőnökségén. 1949. decemberben személyügyi tiszti tanfolyamra vezényelték, amelynek elvégzése után, 1950. január 15-én hadnaggyá avatták. Ezt követően személyügyi előadóként visszakerült korábbi szolgálati helyére. 1950. októberben főhadnaggyá léptették elő. 1951. novembertől századosi, majd 1952. novembertől 1955. decemberig őrnagyi rendfokozatban a Személyügyi Főcsoportfőnökség gyalogsági személyügyi osztályának vezetője volt, közben 1954. február és május között Bajára vezényelték a 25. lövészezred parancsnokhelyettesének. 1951 és 1953 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemen tanult. 1955. decembertől a Személyügyi Főcsoportfőnökség összfegyvernemi személyügyi osztályát vezette. 1959-es jellemzése szerint „az ellenforradalom alatti magatartásáért több bírálatot kapott. Csatlakozott azokhoz, akik ebben az időben legfőbb feladatuknak az italozást tekintették”. Ennek ellenére 1957. március 4-én megtették a Személyügyi Főcsoportfőnökség tiszti személyügyi osztálya vezetőjévé, 1957. április 4-én pedig alezredessé léptették elő, amely valószínűleg annak is köszönhető, hogy a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága – mint rögtönítélő bíróság – ülnökeként kivette a részét a forradalmat követő, jogi mezbe öltöztetett megtorlásból. 1957 és 1960 között levelezőn elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia összfegyvernemi tagozatát. 1961. szeptember 24-én a hivatásos tiszti személyügyi csoportfőnökség élére került, ahol nyugdíjazásáig szolgált. 1961. november 7-én ezredessé nevezték ki. 1964–1966-ban nappali tagozaton elvégezte az MSZMP KB Pártfőiskoláját. 1973. június 1-jén helyezték nyugállományba.

Kitüntetések: Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1951) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1959) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (15 év után, 1964) Vörös Csillag Érdemrend (1967) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1969).

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 295/2586.