1922. 05. 27. Miskolc — 1990. 04. 25. Miskolc
Anyja neve: Kovács Borbála
Apja neve: Dudás Ferenc
Apja a Diósgyőri Vasgyárban dolgozott vasesztergályosként, anyja háztartásbeli volt. 1928 és 1933 között öt elemit, 1933 és 1937 között négy polgárit végzett. 1941-ben kereskedelmi végzettséget szerzett. 1943. március 1-jén bevonult az egri magyar királyi 14/1. honvéd zászlóaljhoz, alakulatával Ukrajnába, a megszálló csapatokhoz vezényelték. 1944. június 5-én megszökött a frontról, és a háború végéig bujkált.
1946-ban közigazgatási érettségit tett. Ezután a Diósgyőri Vasgyárban dolgozott műszaki technikusként. 1946. augusztusban egy feketézés ellen szervezett tüntetésen való részvétel miatt letartóztatták, életrajza szerint 1947. februárban a „Párt” helyeztette szabadlábra. 1947 augusztusától a Magyar Kommunista Párt vasgyári területi pártszervezetének kádereseként tevékenykedett. 1948 áprilisában a Magyar Dolgozók Pártja Borsod megyei bizottság káderosztályára került, majd ismét a vasgyári pártbizottsághoz.
A Diósgyőri Vasgyár pártbizottságának javaslatára 1950. május 10-én bevonult a hadseregbe, és tartalékos tiszti tanfolyamra jelentkezett Tapolcára. 1950. július és augusztus között tiszti tanfolyamot végzett Komáromban. 1950. augusztus 1-jén hadnaggyá avatták, és a szerencsi, majd a hevesi, 1955-ben pedig a sárospataki honvéd kiegészítő parancsnokságra került nyilvántartási előadóként. 1954. december 29-én főhadnaggyá léptették elő. 1955. július 21-én kinevezték a Mezőkövesdi Járási Kiegészítő Parancsnokság parancsnokának. 1956. szeptember 8-án betegség miatt saját kérésére tartalékállományba került.
Az 1956-os forradalom kitörésekor mezőkövesdi lakásán tartózkodott. November 4-e után részt vett a mezőkövesdi járási intézőbizottság megalakításában, amelynek elnökségi tagja is lett. 1956. december 11-től 1957. május 16-ig a 10. honvéd karhatalmi zászlóalj 1. századának parancsnoka volt Miskolcon, s a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága – mint rögtönítélő bíróság – ülnökeként részt vett a jogi mezbe öltöztetett megtorlásban is. A karhatalmi zászlóalj feloszlatása után újra hivatásos állományba vették. 1958-ban az Egyesített Tiszti Iskolán zászlóaljparancsnoki tanfolyamot végzett. 1958. október 28-án századossá léptették elő, s novemberben parancsnokhelyettesi beosztásban az Ózdi Járási Kiegészítő Parancsnokságra került. 1961 és 1963 között a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kiegészítő Parancsnokságon szolgált szállítási-mozgósítási főtisztként. 1963 novembere és 1964 októbere között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Szervezési és Mozgósítási Kiegészítő Tiszti Tanfolyamára járt. 1964. október 1-én őrnagyi rendfokozatot kapott, és visszakerült a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kiegészítő parancsnoksághoz. 1968. augusztus 3-án nyugállományba helyezték. Ezután a Magyar Honvédelmi Szövetség „Szamuely Tibor” Miskolci Nyugdíjas Tartalékos Tiszti Klubjának titkáraként tevékenykedett.
Kitüntetések:
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1961)
Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1965)
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 254/2988
Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger… 1956. Budapest, Népszava, 1989.