1914. 03. 29. Győr — 1986. 12. 25. Budapest
Anyja neve: Csiszár Erzsébet
Apja neve: Mikes Károly
1932-ben a Pápai Református Gimnáziumban érettségizett, Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi végzettséget, 1936. decemberben avatták doktorrá. Ebben az esztendőben vonult be tényleges katonai szolgálatra. 1937-ben dr. Kun Árpád komáromi ügyvédnél lett joggyakornok, 1938. február 10-től a Bicskei Királyi Adóhivatalban ideiglenesen foglalkoztatott diplomásként dolgozott. 1939-ben a Komáromi Királyi Adóhivatalba helyezték át, 1940-ben pénzügyi fogalmazónak nevezték ki, a következő esztendőtől lett joggyakornok. 1941. április 30-tól a Kisvárdai Királyi Járásbíróságon joggyakornok, előtte azonban kérvényezte, hogy ügyészi munkakörben dolgozhasson. 1942-ben a Komáromi Királyi Járásbíróságon, majd a Komáromi Királyi Törvényszéken fogalmazó, közben a komáromi és az ógyallai járásban ügyészi megbízott. 1938–1944 között több ízben tartalékos katonaként teljesített szolgálatot. 1944 márciusában tette le az egységes bírói és ügyvédi vizsgát. 1944-ben tartalékos zászlósként vonult be, Németországban szovjet fogságba esett, 1945 augusztusában szabadult a poznańi fogolytáborból.
Hazatérve a Győri Törvényszéken jelentkezett, ezt követően bírósági jegyző lett a Győri Népbíróságon, majd 1946. augusztus 6-tól népügyész a Győri Népügyészségen. 1946-tól volt a Magyar Kommunista Párt tagja. 1947. július 19-től kinevezték a Győri Államügyészséghez államügyésznek. Utóbbi tisztsége alól 1948. szeptember 16-án mentették fel. 1948. szeptember 17.–1949. április 25. között a Győri Népbíróságon tanácselnök, 1949. április 26.–1950. január 20. között a Sopron Megyei Államügyészség vezetője. 1951. január 24-től május 9-ig az Adonyi Járásbíróságot irányította. 1951. május 10.–1955. december 5. között tanácselnökként a Kaposvári Megyei Bíróság vezetője. 1955. december 6-tól lett tanácselnök a Fővárosi Bíróságon. 1956 után az „ellenforradalmi ügyek” tárgyalására szervezett elsőfokú tanács vezetője volt 1960-ig. 1961. március 1-től 1963. május 6. között berendelték a Legfelsőbb Bíróságra, 1964-ben pedig kisegítő szolgálatra a Pest Megyei Bírósághoz. 1963-ra elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem hároméves képzését. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1981. június 26-án felmentette bírói tisztségéből. 1981. augusztus 31-én szűnt meg a munkaviszonya, nyugállományba vonult.
Kitüntetések:
Kiváló Munkáért (1938)
Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952)
Miniszteri dicséret (1958)
Miniszteri dicséret (1969)
Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1977)
Források: Országos Bírósági Hivatal – Az igazságügyi szervezetből kivált dolgozók nyilvántartókönyvében rögzített iktatószámok alapján: M/182.
Magyar Közlöny, 1947. július 1. 146. sz.
Magyar Közlöny, 1947. július 22. 164. sz.
Magyar Közlöny, 1948. szeptember 15. 207. sz.
Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 180.