Munkáscsaládból származott, apja első világháborúban szerzett rokkantsága miatt csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. A négy elemi és a négy polgári elvégzését követően, 1936-tól Salgó Imre műszaki kereskedésében dolgozott kiszolgálóként, ahonnan a második zsidótörvény életbelépését követően elbocsátották. 1940-tól a Präcisios Szerszám és Gépgyár Rt.-nél volt vasesztergályos-tanonc. 1943-ban behívták a XIII/2. közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljhoz. Alakulatával műszaki munkákat végzett a Kárpátokban, valamint Galíciában. 1944. októberben Nagyszőlősnél átszökött a szovjet csapatokhoz. 1945 januárjában visszatért Budapestre, de lakásukat szülei deportálása után elfoglalták, így Békéscsabán telepedett le. 1945-ben belépett a kommunista pártba. A párt felhívására katonai szolgálatra jelentkezett a budapesti 6. vasútépítő zászlóaljhoz: 1946-ban tizedesi rendfokozatban az 1. század nevelőjévé nevezték ki. Beosztása megszűnését követően még ebben az évben a 12. határvadász zászlóalj 43. századának nevelője lett Gyulán. 1947. április–szeptemberben nevelőtiszti tanfolyamot végzett, s alhadnagyi rendfokozatban a 9. határvadász zászlóaljhoz helyezték Nagykanizsára. 1948-tól a Budapesti Honvéd Gyógyfürdő Kórházban volt politikai tiszt. 1949. augusztustól a Honvéd Petőfi Politikai Tisztképző Intézetben tanult, amely után főhadnagyi rendfokozattal a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége Felügyeleti Osztályán kapott főinspektori beosztást. 1950. november 7-én századossá, 1951. november 7-én őrnaggyá léptették elő. 1952. áprilistól a 7. gépesített hadosztály politikai osztályának vezetője, később helyettes vezetője volt Esztergomban. Ekkor végzett el egy évet a helyi gimnáziumban. 1953 szeptembere és 1956. október 13. között a Sztálin Politikai Tiszti Akadémia (1956. márciustól Petőfi Sándor Katonai Politikai Akadémia) hallgatója volt, amelynek elvégzését követően alezredessé léptették elő. Az 1956-os forradalom kezdetén lakásán, október 27. és november 2. között a Petőfi Akadémián tartózkodott, ezt követően, november 15-ig a piliscsabai honvéd üdülő őrzésében vállalt szerepet. November 15-től a 3. (budai) karhatalmi ezred XI. kerületi századában szolgált. 1957. április 26-tól az összevont tiszti karhatalmi ezred parancsnokának politikai helyettese lett. 1957. novemberben a Magyar Néphadsereg Vezérkara Szervezési és Mozgósítási Csoportfőnökségének politikai osztályvezetőjévé nevezték ki. A megtorlás időszakában – 1962. évi életrajza szerint – „a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsában mint kinevezett ülnök” vett részt a forradalmárok pereinek tárgyalásában. Miután a csoportfőnökségen és a hadkiegészítés szervezetében a politikai apparátust megszüntették, 1960. november 15-től Kaposvárra, a 9. gépesített lövészhadosztályhoz helyezték át. 1968. januártól az MN Politikai Főcsoportfőnökség Különleges Propaganda Szerkesztő Stúdió és Nyomda mozgósítási törzsének parancsoki beosztásába került, majd 1974. január 1-től 1976. október 1-jei nyugállományba vonulásáig mozgósítási főtisztként szolgált.

Kitüntetések: Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozata (1948) Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1951) Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1958) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1960) Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1962) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1965) Árvízvédelemért Érem (1965) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1967) Jubileumi Emlékérem (1970) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1970) Szolgálati Érdemérem (25 év után, 1970) Szolgálati Érdemérem (30 év után, 1975) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1976)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 24599.