Apja MÁV-főfelügyelő, anyja óvónő volt. Az elemit és a piarista gimnáziumot Kolozsvárott, majd 1920-tól Budapesten végezte. 1926-tól tanult a jogi karon, 1931. június 29-én szerzett jogi diplomát, majd ügyvédjelölt lett. 1937. június 26-án egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1939-től a Pestvidéki Törvényszéken dolgozott joggyakornokként, majd aljegyzőként, 1941-től a Szászrégeni Járásbíróságon járásbíróként. 1944. augusztusban került a Székesfehérvári Törvényszékre, ahol 1947. május 12.–augusztus 30. között törvényszéki bíró volt. 1945-ben csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz, de 1946-ban kilépett; később a Magyar Dolgozók Pártjának, majd a Magyar Szocialista Munkáspártnak is a tagja lett. 1947. augusztustól az Adonyi Járásbíróság elnökeként, 1949. októbertől a Magyar Kúrián kúriai bíróként működött. 1955. augusztustól a Budapest II. kerületi bíróság elnöke, 1957. januártól a Pest Megyei Bíróság tanácsvezetője volt. 1959. április 20-i minősítése szerint „részt vett a népbírósági ügyek feldolgozásában. E feladatokat is jól oldotta meg.” 1972. márciusi 31-ével vonult nyugállományba.

Források: Kúria Személyzeti, Munkaügyi és Oktatási Osztálya iratai 1949. El. IV. B. 21. Zinner Tibor et al.: Megfogyva és megtörve. Évtizedek és tizedelések a jogászvilágban, 1918–1962. Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2005. 409., 452., 1220. jegyzet.