Férje, Major Miklós ügyész 1955–1965 között a Legfőbb Ügyészség munkatársa volt. 1942. november 19.–1949. március 27. között a csepeli Neményi Testvérek Papírgyár Rt.-nél gépmunkásként dolgozott. 1947–1949. július között elvégezte az óvónőképzőt. 1949. március 27.–1950. november 29. között a Jáhn Ferenc Gyermekápolónőképző Iskola és Kollégiumot vezette. 1950. december 1.–1951. december 31. között a Bírói és Államügyészi Akadémia hallgatója volt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán 1957. október 19-én végzett. 1952. január 2.–1953. február 18. között a Budapesti Központi Járásbíróságon volt bíró, majd 1961. október 18-ig a Pest Megyei Bíróságon elnökhelyettes. Miután vezetői alkalmatlanágára hivatkozva felmentésére tettek javaslatot, 1961. október 19-től saját kérelmére áthelyezték a Fővárosi Bíróságra, ahol tanácselnök lett. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1984. január 27-én felmentette bírói tisztségéből, 1984. március 31-én munkaviszonya megszűnt, nyugállományba vonult. 1959-es minősítése szerint „feltétlen párthű. Ezt nemcsak egész élete, hanem hivatali munkája is bizonyítja. Nem ingott meg az ellenforradalom ideje alatt sem. Az első adandó alkalommal részt vett a párt újjászervezésében. Teljes lobbanékony lendületét bevetette az ítélkezési munka megindításába. A legnehezebb politikai ügyek tárgyalását önként és sikerrel látta el. Ezen a területen példát mutatott. Különösen a népbírósági ügyek vállalásánál. […] A differenciálás kérdését a büntető ügyszakban már a párt 1957. decemberi határozata alapján is felvetette.” Noha az általa papírra vetettek gyakorta nem feleltek meg sem a jogi, sem pedig a nyelvtani szabályoknak, sőt maga a szöveg is több esetben érthetetlen volt, a beosztásában ennek ellenére megfelelőnek tartották. A 1960-as évek elején a Magyar Jogász Szövetségben politikai képzéseket vezetett. 1972-es minősítése szerint „szilárd meggyőződésű, marxista világnézetű bíró, akit ítélkező munkájában is ez a világnézet vezérel. Marxista szemszögből vizsgálja és értékeli az ítélkezés során felmerülő politikai-társadalmi kérdéseket.”

Kitüntetések: Élmunkás Jelvény (1948) Munka Érdemrend bronz fokozata (1957) Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1958) Szocialista Munkáért Érdemérem (1960) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1978) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Munka Érdemrend arany fokozata (1984)

Források: Országos Bírósági Hivatal – Az igazságügyi szervezetből kivált dolgozók nyilvántartókönyvében rögzített iktatószáma: M/210. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 179., 181.