1900. 10. 27. Gyoma — 1984. 05. 19. Budapest
Anyja neve: Nagy Erzsébet
Apja neve: Marjai József
Kubikoscsaládból származott. Az elemi iskola öt osztályát végezte el, majd maga is földmunkás lett. 1918-ban részt vett a vasutas szakszervezet helyi csoportjának megalakításában. Bizalmi lett, majd 1919-ben vöröskatonaként szolgált egy építőszázadban.
A Tanácsköztársaság bukása után alkalmi munkákból élt, majd 1920-ban villamoskalauzként helyezkedett el a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságnál (BSZKRT), majd belépett a szakszervezetbe. 1925-től volt a Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagja (később ezt a dátumot ismerték el kommunista párttagsága kezdeteként).
A szakszervezetben szervező, majd titkári funkciót látott el. 1928-ban került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. Részt vett röpiratok terjesztésében, illetve gyűjtött a Vörös Segély számára. 1933-ban letartóztatták, de a vizsgálati fogság után szabadlábra helyezték. 1936–1941 között a szakszervezet vezetőségi tagja volt.
1942-ben letartóztatták hűtlenség vádjával. Az Andrássy-laktanyában vallatták, majd tíz hónapi börtönre ítélték. Ennek kitöltése után ismét kapcsolatot tudott kiépíteni az illegális mozgalommal. 1944 áprilisától munkahelyén elvbarátaival különböző egészségügyi anyagok, fegyverek és lőszer gyűjtésébe kezdett, hogy azokat eljuttassák az elítélt kommunisták hozzátartozóihoz, antifasiszta ellenállókhoz vagy jugoszláv partizánokhoz, mígnem májusban ismét letartóztatták. Raboskodott a Margit körúti fogházban, majd Vácott, ám novemberben ítélet nélkül szabadon engedték. Ekkor súlyos beteg lett, felépülése után, 1945. februárban állt ismét munkába a BSZKRT-nál.
Az üzemi kommunista pártszervezet és a szakszervezet aktivistája, vezetőségi tagja volt, tevékenykedett népbíróként is, emellett beválasztották a XVIII. kerületi pártbizottságba. 1948-ban a BSZKRT központjába került főosztályvezetőnek, 1949-től korábbi munkahelyének egyik jogutóda, a Vasútépítő Vállalat igazgatója volt. Egészségi állapota miatt később kérte visszahelyezését osztályvezetőnek. 1956. augusztus 1-jével nyugdíjba vonult.
Novemberben fegyverrel harcolt a forradalmárok ellen, jelentkezett a Partizán Szövetségbe, ahol részt vett az R-csoport megalakításában. 1957-ben őrnagyi rangban szerelt le. 1957-ben a Fővárosi Bíróságon, 1960. júliustól a Legfelsőbb Bíróságon lett népi ülnök.
Kitüntetések:
Magyar Partizán Emlékérem, Szakszervezeti Munkáért arany fokozata, Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Munka Érdemrend arany fokozata, Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
Szocialista Magyarországért Érdemrend
Források: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-s 84. doboz, 1957. Fővárosi Bírósági VII. kerületből javasolt ülnökök, 177.
Az MSZMP KB Titkársága 1960. július 5-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 288. fond 7/83. őrzési egység.
Marjai József (1900–1984). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció.