Munkáscsaládból származott, apja lakatos, anyja konzervgyári munkás volt. A négy elemit és a négy polgárit Pestszentlőrincen járta ki. 1939-ben kifutóként, majd szerszámlakatos-tanoncként felvették a Telefongyárba. 1942. decembertől szerszámlakatos-segédként dolgozott, belépett a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségbe, és kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal is: párttagságát 1944-től ismerték el. 1945. január végén megválasztották a Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom üzemi titkárának, rendszeresen járt a párt szakszervezeti szemináriumaira. 1946-ban műhelytitkár lett. 1948. április 15-én Pécsre, a 6. gépesített lövész tüzérüteghez vonult be katonának. 1948 októberétől a Petőfi Katonai Politikai Iskolában folytatott tanulmányokat, amelynek elvégzését követően, 1949. június végén hadnaggyá avatták, és politikai tiszti beosztásban a hadiakadémia állományába került. 1949. novemberben főhadnaggyá, 1950 április 1-jén századossá léptették elő. 1950. május 1-től kinevezték a 12. lövészhadosztály politikai tisztjének. 1950. októbertől 1951. április végéig a Honvéd Akadémia magasabb parancsnoki tanfolyamának hallgatója volt, közben 1950. novemberben őrnagyi rendfokozatot kapott. 1951. áprilistól a Rákosi Páncélos Tiszti Iskola, 1952. novembertől a 11. gépesített hadtest politikai tisztjeként szolgált, 1952. november 7-től alezredesi rendfokozatban. 1953. május 15-től politikai osztályvezető volt a Sztálin Politikai Tiszti Akadémián, 1955. júliustól pedig ugyanitt parancsnok. Az 1956-os forradalom idején, október 30-án letartóztatták, miután igazolványokat és fegyvereket lopott elhárítótisztek és a Politikai Főcsoportfőnökség számára, de november 2-án kiszabadult. A szovjet csapatok november 4-i inváziója után részt vett a karhatalom megszervezésében, a budai karhatalmi ezred századparancsnoka, november 27-től 1957. április 6-ig a tatabányai karhatalmi zászlóaljparancsnoka volt. A forradalmat követő, jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma különtanácsának ülnökeként vette ki a részét. 1957. áprilistól a Budapesti Helyőrség parancsnokának politikai helyettese, 1957. novembertől a Központi Tiszti Ház parancsnoka volt. 1958. augusztustól a parancsnok általános helyetteseként áthelyezték a 8. gépkocsizó lövészhadosztályhoz. 1958-ban a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia levelező tagozatán szerzett oklevelet. 1959. februártól a 4. gépkocsizó lövészhadosztály parancsnokának helyettese, június végétől a hadosztály parancsnoka lett. 1959. június 25-én megkapta az ezredesi rendfokozatot. 1962. március 15-étől a Személyügyi Főcsoportfőnökség állományába került. 1962 és 1964 között a vezérkari akadémián tanult a Szovjetunióban. 1968 márciusától tartós vezényléssel a Magyar Honvédelmi Szövetség Kiképzési és Sport Osztályának elnöke tisztét töltötte be. 1977. október 1-jével vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata (1950) Magyar Néphadsereg Érdemrend V. fokozata (1952) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955) Munkás Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1957) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1959) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1960) Vörös Csillag Érdemrend (1962) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (15 év után, 1964) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1969) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Árvízvédelemért Érem (1970) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1970) Szolgálati Érdemérem (25 év után, 1974) Április 4-e Érdemrend (1985).

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 331/398.