Herczog József néven született. Apja pénzbeszedő volt. – Nevelőszülőknél nőtt fel. A Zentai vezetéknevet az 1940-es évek végétől használta. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után ipari tanuló lett a Törökszentmiklósi Gépgyárban, itt szabadult fel 1940-ben. A későbbiekben a Siemens Műveknél, a Ganz Hajógyárban, illetve a Salgótarján Gépgyár fővárosi telephelyén dolgozott szakmájában. 1941-től tagja volt a vasasszakszervezetnek. 1943-ban bevonult sorkatonai szolgálatra – egészségügyi honvéd volt egy helyőrségi kórházban. Ebben az időben megszakadt kapcsolata a szakszervezettel. 1944. októberben megszökött alakulatától, a szovjet csapatok megérkezéséig Budapesten bujkált. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba; munkahelyén, az Acélöntő- és Csőgyárban az üzemi pártvezetőségbe is beválasztották. 1948-ban átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába. Függetlenített pártfunkcionárius lett, a Budapesti Postás Pártbizottság káderügyi munkatársa. 1949-ben az egyéves pártfőiskolára került, amelynek elvégzése után a budapesti III. kerület párttitkára lett, a pártmunka mellett ellátta a kerületi népfrontbizottság elnöki tisztét is. 1950-ben egy évig járt a műegyetemre; 1950–1952 (más adatok szerint 1951–1953) között elvégezte a hadiakadémiát. 1951. decembertől a néphadsereg tartalékos őrnagya volt. 1952. augusztusban a pártvezetés döntése értelmében a XXI. kerületi pártbizottság élére került. 1953-tól országgyűlési képviselő volt, a törvényhozás jegyzői közé is megválasztották. 1954 nyarán az MDP Veszprém Megyei Bizottsága másodtitkára lett, e funkcióját 1956-ig töltötte be. A forradalom első napjai alatti tevékenysége nem ismert; október 30-ától (ismeretlen ideig) a XIV. kerületi pártbizottságon tartózkodott. November 7-éig lakásán maradt, majd jelentkezett a pártközpontban. Átigazolták a Magyar Szocialista Munkáspártba, majd november 12-étől a Belügyminisztériumba helyezték. 1957. májusban lemondott országgyűlési jegyzői megbízatásáról (képviselői mandátuma feltehetően a ciklus végével, 1958-cal járt le), júniusban rendőr őrnagyi rendfokozatot kapott, a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, majd az Országos Rendőr-főkapitányságon osztályvezetőként szolgált. 1960. április 4-ével előléptették alezredessé. 1963. október 15-ével leszerelték a Belügyminisztérium állományából. Egy öntödei vállalatnál kapott osztályvezetői állást, majd közgazdasági technikumot végzett (egyes források szerint később a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet is). 1964–1965-ben munkásőr zászlóaljparancsok volt a X. kerületben. 1965-től a Fővárosi Hajózási Vállalat igazgatójaként dolgozott ismeretlen időpontig (a vállalat önállósága 1967. december 31-ével szűnt meg). További életútja ismeretlen.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)

Források: HM HIM Központi Irattár 170-123472. Az MDP KV Titkársága 1954. április 9-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond 54. csoport 308. őrzési egység. Online: https://www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_89722408-2524-4c64-8e89-baf9a0f414cd&tenant=MNL A letöltés ideje: 2018. június 6. Budapesti közéleti névmutató 1945–1950. I. kötet. A budapesti nemzeti bizottságok és népfrontbizottságok tagjai. Szerkesztette: Halasi László. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1980. 90.