1919-ben a Vörös Hadseregben szolgált belső rendfenntartóként. A Tanácsköztársaság bukása után a Természetbarátok Turista Egyesülete VII. kerületi vezetőségének tagja volt, 1930-ban emigrált Párizsba. 1945-ig Franciaországban élt, különböző funkciókban tevékenykedett. A második világháború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-ben hazatért; kommunista párttagságát 1919-től ismerték el. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. január 29-én megválasztotta ülnöknek a gyorsított eljárásban tárgyalandó büntetőügyekhez a Fővárosi Bíróságra.

Kitüntetések: Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)

Források: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 10. sz. határozata, 1957. január 29. (kivonat). In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei V. kötet, 1956. november 14.–1957. június 26. Szerkesztette és a jegyzeteket írta: Baráth Magdolna, Feitl István, Némethné Vágyi Karola, Ripp Zoltán. Budapest, Napvilág, 1998. 504. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-p 683/1957. Laczkovich Miklós (1899–1990). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció.