Apja mezőgazdasági cseléd, később önálló gazdálkodó, anyja háztartásbeli volt. Az elemi iskola kijárása után napszámosnak állt, mellette 1945-től a család földosztáskor kapott földjének művelésébe segített be. 1947 novembere és 1948 júniusa között az ormospusztai szénbányában dolgozott csillésként. 1947-ben lett a Magyar Kommunista Párt (más források szerint a Szociáldemokrata Párt) tagja, az 1948-as egyesülést követően átvették a Magyar Dolgozók Pártjába. 1949. november 17-én önként vonult be sorkatonai szolgálatra Tapolcára. 1950. május 31-én őrvezetővé léptették elő, júliusig ejtőernyős kiképzést kapott, majd raj-, szakasz-, illetve századagitátor lett. 1950. novembertől a Petőfi Politikai Tiszti Iskola hallgatója lett, ahol 1951. szeptemberben alhadnaggyá avatták. Ezt követően, 1953. október 31-ig a Ságvári Endre Hadtáp Tiszti Iskolán tanult lapszerkesztést, majd a Sztálin Politikai Tiszti Akadémiára vezényelték, amelyet 1954. októberben fejezett be. 1952. november 7-én hadnaggyá léptették elő. 1954-ben lapszerkesztőként Kaposvárra helyezték, 1955. novembertől pedig ugyanott a 17. hadosztálynál volt lapszerkesztő-helyettes, 1956. márciustól főhadnagyi rendfokozatban. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után jelentkezett a karhatalomba. 1957. május és november között a 3. önálló karhatalmi zászlóalj egyik századának politikai helyetteseként szolgált. A forradalmat követő, jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Kaposvári Katonai Bíróság – mint rögtönítélő bíróság – ülnökeként vette ki a részét. 1957. november végétől a kaposvári 9. gépkocsizó lövészhadosztálynál volt tudósító, 1959. novembertől ugyanott a hadosztályközvetlenek politikai helyetteseként szolgált. 1960. márciusban századossá léptették elő. 1960. novemberben Zalaegerszegre, a 33. gépesített lövészezredhez helyezték, ahol 1978. január végéig szolgált az egyik zászlóalj, 1963. októbertől az ezred közvetlen alakulatai politikai helyetteseként, 1972. januártól pedig propagandistaként. Közben 1963. november 1. és 1964. október 31. között elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia egyéves politikai főtiszti tanfolyamát, 1966-ra a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem szakosított tagozatát, 1973-ban pedig ugyanott középiskolai tanári végzettséget szerzett. 1965. márciusban őrnagyi, 1971. márciusban alezredesi rendfokozatot kapott. 1968. augusztus 21. és október 22. között alakulatával együtt részt vett a csehszlovákiai intervencióban. Ezzel kapcsolatban egy 1969-es jellemzésben felettese úgy fogalmazott, hogy „munkájában nagy rátermettséget és körültekintést bizonyított a személyi állomány körében végzendő politikai munkában. […] A lakosság felé végzett agitációs munkába is bekapcsolódott. Tapintatos, de következtetett [sic!] tevékenysége eredményeként jó kapcsolatot alakított ki az egyik gazdaság dolgozóival és vezetőségével. Következetes munkája eredményeként jelentős számú szlovák állampolgárral sikerült megértetni küldetésünk célját és szükségességét”. 1978. februártól a Magyar Honvédelmi Szövetségben tevékenykedett szervező-instruktorként. 1984. július 1-jével vonult nyugállományba, de azt követően megyei ügyvitelt ellátóként még 1989. december 11-ig az MHSZ-nél dolgozott.

Kitüntetések: Magyar Népköztársasági Érdemérem, bronz fokozata (1952) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem 10 év szolgálat után (1961) Haza Szolgálatáért Érdemére, arany fokozata (1963, 1973, 1984) Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1966) Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1968) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1971) Szolgálati Érdemérem (25 év után, 1976) Szocialista Kultúráért kitüntető jelvény (1976) MHSZ Kiváló Munkáért Érem ezüst fokozata (1979, 1989) Szolgálati Érdemérem (30 év után, 1981) Honvédelmi Érdemérem (35 év után, 1986).

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 13444.