1933-tól különböző állásokat töltött be: kisegítő alkalmazott, csomagoló tisztviselő, eladó, raktárkezelő és alkalmazott. A háború után tíz éven keresztül (1945–1955) szakszervezeti funkcionáriusként működött: előbb a textilmunkások szakszervezetnél dolgozott, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsánál volt országos nőtitkár. 1955. július 14-étől okleveles jogász, diplomáját 1957. február 16-án vehette át. Tanulmányai végeztével a Fővárosi Bírósághoz nevezte ki a miniszter 1955. augusztus 15-én, ahol szeptember 1-jén jelentkezett, és letette a hivatali esküt. A Fővárosi Bíróságon 1956. május 1-jétől elsőfokú tanácsvezető bíró lett. 1957. december 31-én megbízták a járásbíróságként ítélkező, frissen felállított Pesti Központi Kerületi Bíróság elnöki tisztének ellátásával, 1958. december 9-én ugyanott elnöknek nevezték ki. 1963. szeptember 8-án értesítették arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság bírájává nevezik ki. 1964. október 3-ától tárgyalásokon elnöklő bíró lett. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1975. december 5-én mentette fel, s 1975. december 31-ével nyugállományba vonult.

Források: Kúria Személyzeti, Munkaügyi és Oktatási Osztálya iratai 1974. El. III. A. 242. Brandstätterné dr. Tóth Matild Meghalt dr. Tóth Matild, Népszava, 1981.szeptember 26., 109. évf., 226. szám, 5. o. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 212–213. Zinner Tibor: „Viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma”. Adalékok Biszku Béla portréjához. In Veritas évkönyv, 2015. A kötetet szerkesztette Ujváry Gábor. Veritas Történetkutató Intézet–Magyar Napló, Budapest, 2016. 311. 37. jegyzet.