Munkáscsaládból származott, apja a BSZKRT-nél dolgozott pályamunkásként, de az 1930-as években bérsztrájk miatt elbocsátották. A hat elemit 1928 és 1933 között szülőfalujában járta ki. Miután családja 1935-ben Budapestre költözött, 1937-ben a Magyar Acélárugyárban lett gépkovácstanonc, 1939-től gépkovácssegéd. Katonai szolgálatra 1942. október 5-én Budapestre, a magyar királyi honvéd 1. önálló híradó zászlóalj rádiós századához vonult be. Alakulatából – annak Csíkszeredába történt áthelyezést követően – 1943. október 1-én létrehozták a X. székely híradó zászlóaljat. A háború végén, 1945 áprilisában brit hadifogságba esett. 1945. augusztus 15-től ismét korábbi munkahelyén, a Magyar Acélárugyárban dolgozott gépkovácssegédként. 1945 szeptemberében belépett a vasasszakszervezetbe, majd a kommunista pártba. 1947. márciustól a fővárosi vízműveknél kapott állást. 1949. március 28-án önkéntesként bevonult a hadseregbe. Három hónapos politikai tiszti tanfolyamot végzett a Petőfi Akadémián, ezután 1949. június 29-én főhadnaggyá avatták. Ekkor politikai tiszti beosztásban a Kossuth Tiszti Iskolába került, majd augusztustól a Zalka Híradó Tiszti Iskolában kapott politikai osztályvezető-helyettesi beosztást. 1951 márciusában Kiskunhalasra, a 12. lövészhadosztály parancsnokságára helyezték a hadosztály híradóparancsnokának. 1950. november 7-én századossá, 1951. november 7-én őrnaggyá léptették elő. 1952. november 1-én áthelyezték a Híradó Tiszti Iskolára a tartalékos tanfolyam parancsnokának. 1953 októberétől a Magyar Néphadsereg Vezérkara Híradó Csoportfőnökségén szolgált kiképzési osztályvezető-helyettesként, 1956-tól osztályvezetőként, közben 1955. január 29-én őrnaggyá léptették elő. Önéletrajza szerint az 1956-os forradalom idején – október 23. és november 3. között – a Honvédelmi Minisztérium védelmében, valamint a híradásnak a Magyar Néphadsereg Vezérkar Híradó Csoportfőnökségén való megszervezésében vett részt. November 4-től szerepet vállalt a fegyveres csoportok felszámolásában. 1956. november 17-én társaival megalakította a Magyar Szocialista Munkáspárt alapszervezetét a Híradó Csoportfőnökségen. 1956. december 6. és 24. között Miskolcon mint a Budapesti Helyőrség Katonai Bíróságának ülnökeként részt vett a rögtönbíráskodásban, 1957. január és április között a HM tiszti igazolóbizottságának a tagja volt. 1957 decemberében kinevezték a Híradó Csoportfőnökség törzsfőnökének, majd 1960 novemberétől ismét kiképzési osztályvezető lett. 1959 és 1962 között levelező tagozaton négy gimnáziumi osztályt végzett. 1961. augusztus 1-jétől az 5. Hadsereg Híradó Szolgálata főnöke volt Budapesten, 1961. november 7-én ezredesi rendfokozatban. 1962-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia híradó tagozatán szerezett oklevelet, 1964–1965-ben ugyanott hadműveleti tanfolyamot végzett. 1965 augusztusától az 5. Hadsereg Híradó Szolgálata főnöke lett Székesfehérváron. 1971. áprilistól a Magyar Honvédelmi Szövetség rádiótechnikai osztályvezetői beosztásába került át, 1975. júliustól 1979. október 1-jei nyugállományba vonulásáig a szövetség főtitkárhelyettese volt.

Kitüntetések: Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata (1952) Szolgálati Érdemérem (1955) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1959) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (15 év után, 1964) Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1966) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1969) Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1970) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Magyar Honvédelmi Szövetség Kiváló Munkáért arany fokozata (1972) Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozata (1973) Szolgálati Érdemérem (25 év után, 1974) 30 éves Bolgár Hadsereg Jubileumi Emlékérem (1975) Vörös Csillag Érdemrend (1976) Szolgálati Érdemérem (30 év után, 1979) Béketanács Emlékérem (1979)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár B.434/372.

Megjegyzések: Neve Horányi Györgyként is szerepel a forrásokban.