Apja péksegéd, anyja gyári munkás volt. A négy elemit Budapesten, a középiskolát Esztergomban járta ki, 1943-ban érettségizett a Szent Benedek-rendi katolikus gimnáziumban. 1943-tól egy gyümölcs-nagykereskedőnél dolgozott rakodómunkásként. 1944 októberében katonai szolgálatra hívták be Komáromba, a magyar királyi 2. önálló utászzászlóaljhoz. 1945 elején kiképzésre Németországba vitték, ahol egységével Boroszlóban erődítési munkákat végzett. 1945 áprilisában többekkel együtt fegyveresen átszökött a szovjet csapatokhoz. Az Urálban, Molotov régióban töltött hadifogsága alatt 1947-ben antifasiszta szemináriumot végzett. Miután hazatért a fogságból, 1948. augusztusban az esztergomi városházán kapott állást gabonaelszámolóként. 1948. október 1-jén bevonult katonai szolgálatra, október 15-től a Petőfi Politikai Tisztképző Intézet hallgatója lett, amelynek elvégzését követően, 1949. júniusban hadnaggyá léptették elő, és kinevezték az esztergomi 67. önálló műszaki zászlóaljhoz politikai tisztnek. 1950. januárban felvették a Magyar Dolgozók Pártjába. 1950. április 4-én főhadnaggyá léptették elő, ugyanazon év októberétől az esztergomi 7. gépesített hadosztály politikai osztályvezetőjévé nevezték ki, november 7-én századosi rendfokozatot kapott. 1951. novemberben a 18. páncéloshadosztályhoz vezényelték Gyöngyösre, azonos beosztásba, ahol az egyszemélyi parancsnoki rendszer bevezetését követően politikai osztályvezető-helyettes lett. 1952. november 7-én őrnaggyá lépett elő. 1953 októbere és 1956. október 13. között a Sztálin (1956-tól Petőfi) Politikai Tiszti Akadémia hallgatója volt. 1956. október 13-án alezredessé léptették elő, új beosztását, a 4. hadseregparancsnokság agitációs és propagandaalosztályának vezetői helyét az 1956-os forradalom kirobbanása miatt nem tudta betölteni. A forradalom kitörésekor éppen szabadságát töltötte Balatonkenesén. Október 31-én tudott visszajutni Budapestre. November 2-án az Országos Pártközpont biztosításának parancsnokává nevezték ki, különítményét Czinege Lajoshoz kellett vezetnie. A pártközpontban tartózkodó honvéd alakulat felett is átvette a parancsnokságot, majd november 4-én szovjet segítséggel lefegyverezte azt. A konszolidáció kezdetekor röpcédulákat ragasztott, alakulatával újságokat hordott vidékre. 1958. februári, saját kezű életrajza szerint részt vett az 1956. december 4–6-i Nyugati téri nőtüntetés elleni demonstrációban, valamint a Szabadság téri karhatalmista fellépésben. Megszervezte a „pártgarázs” és a pártbizottság védelmét. December 6-án politikai helyettesként a Belügyminisztérium által újonnan felállított karhatalmi ezred 3. zászlóaljához került. 1957. április 8-tól a Munkásőrség Országos Parancsnokságára vezényelték szervezési osztályvezetőnek. 1958. január 10-től a Honvédelmi Minisztérium pártbizottságának titkári feladatait látta el. A forradalmat követő, jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma különtanácsának ülnökeként vette ki a részét. Karhatalmista barátaival a későbbiekben is szoros kapcsolatot tartott fenn, mint azt a társaság ellen 1961. augusztusban indított nyomozás során a BM Politikai Nyomozó Főosztálya is megállapította. Feltűnt ugyanis, hogy e baráti kör a forradalmat követő repressziót kevésnek tartja, a helyzetet „rózsaszín szociáldemokráciának” látja. Kritikai észrevételével Laáb akkor léphette át a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésének tűréshatárát, amikor 1961. augusztus 8-án kihallgatást kért Czinege Lajos honvédelmi minisztertől Csémi Károly hadseregtábornoki kinevezése ellen. Az ezt követően megindított operatív nyomozás eredményeként szeptember 7-én több társával együtt őrizetbe vették. 1961. szeptember 22-én fegyelmi fenyítésül tartalékállományba helyezték, s 1961. október 5-én a Budapesti Katonai Bíróság bujtogatás miatt három év börtönre ítélte. Mellékbüntetésként egy évre eltiltották „egyes jogoktól”, emellett lefokozták. Nyugdíjjogosultságát a vonatkozó jogszabályoknak köszönhetően nem veszítette el, így az 1980-as évektől nyugdíjasként élt.

Kitüntetések: Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1957) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1959)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 211/750. Rainer M. János: Ki van ellenünk? Kis magyar katonai puccskísérlet, 1961. (Részletek) http://www.rev.hu/rev/html/hu/ugynok/munka/kispuccs.html, 2018. április 27. Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. Gyula, 2006. 503. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BEKM_Fbml_22/?query=la%C3%A1b%20antal&pg=506&layout=s, 2018. április 27.