Apja tetőfedő volt. Tanulmányai elvégzése után először kifutóként, majd 1942 és 1949 között lakatosként dolgozott a Ganz Vagongyárban. A Bírói és Ügyészi Akadémia elvégzését követően 1951. december 17-étől a Budapesti Megyei Bíróság bírájává nevezték ki. 1953 és 1955 között az Igazságügyminisztériumban főelőadóként tevékenykedett. 1955. június 6-án került vissza a bírói pályára: a főváros III. kerületi bíróságának tanácsvezetője lett, 1955. december 19-étől a Fővárosi Bíróság tanácsvezetőjeként folytatódott a karrierje. Büntetőbíróként nagy szerepet játszott a forradalom utáni megtorlásban. Amikor 1959. február 19-én a Fővárosi Bíróság elnöke – dr. Szakács Ödön – kormánykitüntetésre javasolta dr. Balit, a következőkel indokolta azt: „az ellenforradalom után az elsők közé tartozott, aki jelentkezett az ellenforradalmi bűncselekmények tárgyalására. Előbb a gyorsított eljárás keretében tárgyalt, majd a népbíróságok megalakulása óta a népbírósági tanácsot vezet. Ítéleti tükrözik politikai helytállását és szilárdságát. A halálos ítéletek meghozatalánál és azok végrehajtásánál határozottságot és szilárdságot mutat.” Érdemeit elismerve nevezték ki 1960. március 1-jétől a Legfelsőbb Bíróság bírájának, 1974. július 1-jétől pedig tanácsvezetőnek. Legfelsőbb bírósági ítélkezése mellett az LB személyzeti ügyeit is vitte. Betegsége miatt a nyugdíjkorhatár elérése előtt kérte nyugdíjazását, amit engedélyeztek számára, így 1981. január 1-jétől nyugállományba vonult.

Források: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-q-1670/1958. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-q-1/1957., 144. o. Kúria Személyzeti, Munkaügyi és Oktatási Osztálya iratai 1974. El. III. A. 21. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 180., 211–212.