Az elemi iskolát Diósgyőrben járta ki. Ezután rövid ideig villanyszerelő-, majd 1938–1942 között a DIMÁVAG-Újgyárban géplakatos-tanuló volt, miközben szakirányú tanonciskolát végzett. A négy polgárit magánúton, különbözeti vizsgákkal fejezte be 1942 és 1944 között. 1942. augusztus 1-jétől 1949. szeptember 1-ig dolgozott a Diósgyőri MÁVAG-szereldében, előbb géplakatos-segédként, később – 1949 februárja után – mint előmunkás. A második világháború alatt, minthogy munkahelye hadiipari üzem volt, nem kellett bevonulnia katonának. 1944-ben a budapesti, majd a győri MÁVAG-ba vitték dolgozni, innen pedig a német fennhatóság alatt álló Rothauba (ma Rotava, Csehország), a Szudéta-vidékre, ahonnan 1945. szeptemberben tért vissza Diósgyőrbe. 1946. februárban belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1948-ban a pártegyesítéskor a Magyar Dolgozók Pártja tagja lett. 1947-ben háromhetes, 1948-ban hathetes, 1949-ben kilenchetes pártiskolát végzett. 1949-ben alapszervi párttitkár volt a diósgyőri gépgyár vasszerkezeti üzemében. 1949. szeptember 1-jével hadnagyi rendfokozattal a honvédség hivatásos állományába vették, személyügyi tisztként a Személyi Véleményező Intézetben, 1950 októberétől a Személyügyi Főcsoportfőnökségen szolgált, utóbbi helyen a káderalosztályon főelőadó, majd az általános osztályon alosztályvezető, illetve osztályvezető-helyettes volt, közben 1950. januárban főhadnaggyá, 1951. májusban századossá léptették elő. Eredeti nevét 1951-ben magyarosította. 1951–1953 között elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet. 1953. május 30-án kezdte meg tanulmányait a Bírói és Államügyészi Akadémián, amelynek elvégzését követően 1954. október 1-jével a Honvédelmi Minisztérium Tüzérparancsnokság Katonai Bírósága elnökhelyettesévé nevezték ki. Ugyanebben az évben, 1954-ben nyolchetes hadbírói tanfolyamot végzett. 1955. januárban őrnagyi rendfokozatot kapott. 1956. június 23-ától 1957. április 4-ig személyügyi alosztályvezető volt az Igazságügyminisztérium Katonai Főosztályán. Az 1956-as forradalom idején naponta bejárt szolgálati helyére. A Kádár-kormány megalakulását követően, november 10-én beosztásában megerősítették, ugyanebben a hónapban részt vett az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályán a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezetének megalapításában, és vezetője lett az ideiglenes intéző bizottságnak. „1956 novemberében a felhívás alapján jelentkeztem a karhatalomba. Innen azonban azonnal visszakértek munkahelyemre, a Kat[onai] Főosztályra, és itt dolgoztam a korábbi beosztásomba[n)]” – írta önéletrajzában. 1958-as minősítése szerint ebben az időben „folyamatosan a katonai bíróságok újjászervezésén és a statáriális bírósági munkák előkészítésén és beindításán dolgozott”, amiért 1957-ben megkapta a Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem kitüntetést. 1957. április 4-étől a Győri Katonai Bíróság elnökének nevezték ki. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1955-ben megkezdett tanulmányait 1958-ban fejezte be, az év december 20-án avatták doktorrá. 1959. januárban alezredessé léptették elő. 1959. november 4-étől a Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottságának függetlenített titkára. 1964. április 15. és július 15. között a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumához vezényelték ítélőbírónak. 1966. november 1-jétől haláláig a Budapesti Katonai Bíróság elnökhelyettese volt.

Kitüntetések: Szolgálati Érdemérem (1956) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem 10 év után (1959) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1962) Kiváló Szolgálatért Érdemérem 15 év után (1964) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965)

Források: HM HIM Központi Irattár 254/2705. Zbynek Zeman–Rainer Karlsch: Uranium Matters. Central European Uranium in International Politics, 1900–1960. CEU Press, Budapest–New York, 2008. 23.