A szegedi Ferenc József Tudományegyetem jogi karán végzett 1932. május 17-én. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgát 1938. június 22-én tette le. A világháborúk között 1938. szeptember 27-ig ügyvédgyakornokként és ügyvédként dolgozott. 1938. november 28.–1942. november 15. között a Dombóvári Királyi Járásbíróságon joggyakornok, aljegyző, végül bírósági jegyző volt. 1942. november 19-én a Szekszárdi Királyi Törvényszéken járásbíróvá nevezték ki. 1945. április 1.–1947. február 28. között a Szekszárdi Népbíróság tanácsvezető bírója volt, majd 1947. augusztus 30.–1950. augusztus 12. között a Szekszárdi Törvényszéken tanácselnökként ítélkezett. Megszűnése előtt pár hó napig – 1950. augusztus 18.–december 31. között – a Pécsi Felsőbíróság bírájaként működött. 1951. január 1.–1957. november 29. között a Pécsi Megyei Bíróságon bíró, 1957. november 29.–1965. augusztus 1. között elnökhelyettes, 1965. augusztus 1-től 1975. június 30-i nyugdíjazásáig tanácsvezető bíró volt. 1959-es alapminősítése szerint „politikai ismeretei széles körűek. Szakmailag kiválóan képzett […] Népi államunkhoz hű […] Az ügyeket alapos felkészültséggel, kifogástalanul és gyorsan tárgyalja. Teljesítménye igen jó. Ítélőképessége kiváló.”

Kitüntetések: Munka Érdemérem (1958. május 1.) Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1960. október 31.)

Források: Országos Bírósági Hivatal – Az igazságügyi szervezetből kivált dolgozók nyilvántartókönyvében rögzített iktatószámok alapján: T/122. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 181.