Az elemi iskolát 1919–1923 között Pestújhelyen, a polgári iskolát részben szülőhelyén, részben Belgiumban járta ki, ahova 1925-ben hadiárvaként került. Belgiumban megtanult flamandul, franciául közepesen, németül gyengén beszélt. 1929-ben tért vissza Magyarországra, 1930-ig kubikusként és kőműves segédmunkásként, 1931-ig Budapesten a Titánia Cipőgyár Rt.-nél gyári munkásként, 1934-ig az Országházban kőműves és állványozó segédmunkásként, 1935-ig a Zsolnai-gyárban munkásként dolgozott. Munka mellett továbbtanult, 1935-ben reálgimnáziumi érettségit tett, és még abban az évben az Országos Biztosító Intézetnél helyezkedett el pénzbeszedőként. 1938-ban a Futura Rt.-nél lett napidíjas. 1939–1942 között letöltötte tényleges katonai szolgálatát a nyíregyházi 4. huszárezrednél, ahonnan szakaszvezetőként szerelt le. Ezt követően visszatért a Futura Rt.-hez, ahol tisztviselőként, 1947-től az utód Magyar Szövetkezeti Központban tisztviselőként, főtisztviselőként, 1948-tól a Magyar Országos Szövetkezeti Központban cégvezetőként dolgozott. 1949-ben a Terményforgalmazó Nemzeti Vállalatnál, 1950-ben a Főzért Vállalatnál a Nagyvásártelepen lett főosztályvezető. 1945-től a Magyar Kommunista Párt, majd jogutódainak tagja volt. 1946-ban beiratkozott a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karának esti tagozatára. Oklevelének megszerzése után 1951-ben önként jelentkezett hadbírónak, 1951. augusztus–októberben tartalékos tiszti tanfolyamot, 1952. március–májusban tartalékos hadbírói tanfolyamot végzett. 1951. október 22-től főhadnagyi rendfokozatban fogalmazó a Budapesti Katonai Törvényszéken, 1952. június 1-től tanácsjegyző a Katonai Főtörvényszéken, 1952. július 1-től hadbíró a Légierő Parancsnokságon, 1952. szeptember 1-től ügyész a Budapesti Katonai Ügyészségen, 1953. január 1-től vezető hadbíró a 9. Lövész Hadtest Katonai Bíróságán Debrecenben. 1953. március 11-től hadbíró, az év július 4-étől 1955. június 23-ig vezető hadbíró a Légierő Parancsnokság Hadbíróságán, közben 1953. november 7-én századossá léptették elő. 1953–1955 elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet is. 1955. június 23-tól 1957. április 1-jéig újra a 9. Lövész Hadtest Katonai Bíróságán ítélőbíró. Ezt követően 1958. június 23-ig a Budapesti Katonai Bíróságon hadbíró, 1957. november 7-től őrnagyi rendfokozatban. Az 1956-os forradalom alatt október 31-ig naponta bejárt a munkahelyére, ahol fegyveres „készültségi szolgálatban is állt, az épület védelmében”. Október 31.–november 10. között az Igazságügyminisztérium Katonai Főosztályán tartózkodott, miután a bíróság épületét a forradalmárok megszállták. November 11-én a beosztásában megerősítették, november 26-án írta alá a tiszti nyilatkozatot. 1958-as minősítésében az is olvasható, hogy „az ellenforradalom időszakában teljesen pozitív magatartást tanúsított, majd a konszolidáció időszakában pedig helyt állt. Nevezetesen a rögtönítélő eljárásban a legaktívabban tevékenykedett, és az elsők között kezdte el ezt a munkát.” 1956. december 30-án 500 Ft pénzjutalmat kapott, 1958–1966 között több munkahelyi dicséretben is részesült jó munkájáért. 1958. június 23.–1964. szeptember 14. között a Budapesti Katonai Bíróság elnökhelyettese, közben 1958. november 1.–1959. február 28. között ítélőbírónak vezényelték a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumához, 1962. október 1.–december 31. között pedig az Igazságügyminisztérium Katonai Főosztályán teljesített szolgálatot. 1963-as minősítésében vezetői beosztásra már nem tartották megfelelőnek, így 1964. szeptember 15-től 1967. augusztus 31-i nyugdíjazásáig ítélőbíró volt a Budapesti Katonai Bíróságon. Nyugdíjasként az Észak-Budai Vendéglátónál dolgozott.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Haza Szolgálatáért Érdemrend (ezüst fokozat) (1958) Szolgálati Érdemérem 10 év után (1961) Szolgálati Érdemérem 15 év után (1966)

Források: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-q-80/1958. 22-23. o. és 33-34. o. HM HIM Központi Irattár 351/2029. Zinner Tibor: Halálos évtized a „Népköztársaság nevében!”. A Legfelsőbb Bíróság halálos ítéletei 1957. január 14. és 1966. október 13. között. In „A Köztársaság nevében!”. Pálinkás György emlékkönyv. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007. 288–289. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 177., 179., 181.