A kőműves szakmát tanulta ki. 1917-től volt szakszervezeti tag. 1919-ben a Vörös Hadseregben szolgált, majd újra szakmájában dolgozott. A szakszervezeten belül a kommunistákhoz közel álló ellenzék soraiban tevékenykedett, emellett a Vörös Segély aktivistája is volt. 1932-től ismerték el kommunista párttagságát. Két alkalommal ítélték 6-6 hónapi börtönbüntetésre. 1941-ben pártmegbízatásból a bebörtönzött kommunisták ellátásának megszervezésében működött közre. 1944–1945-ben rövid ideig katonai szolgálatot teljesített. Nyugdíjasként választotta meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. június 27-én népbírónak a Fővárosi Bírósághoz. 1959. júniusban ugyanoda népi ülnöknek delegálta a Fővárosi Tanács.

Kitüntetések: Magyar Partizán Emlékérem

Források: NET határozat népbírák kinevezéséről, 1957. június 24. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XVIII-2-a-70/1957. A Budapesti Fővárosi Bíróság elnökének összefoglaló jelentése az IM Személyzeti Osztályának, 1957. december 1.–december 15. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-q-1/1957. Budapest Főváros Tanácsa 1959. június 20-i ülésének jegyzőkönyve. Budapest Főváros Levéltára XXIII. 101-a-1. Horváth István (1899–1966). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció.