1914. 02. 26. Budapest — 2001. 03. 01. Budapest
Anyja neve: Csizmadia Mária
Apja neve: Bíró Mihály
Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után kifutófiúként dolgozott, majd cipészinas lett. Segédlevelének megszerzése után szakmájában helyezkedett el. 1928-tól látogatta a Munkás Testedző Egyesületet és hallgatott munkásmozgalmi témájú előadásokat. 1932-ben (más források szerint 1941-ben) lett az illegális kommunista párt tagja. Ugyancsak 1932-ben letartóztatták, de néhány nap múlva elengedték.
1934-től kalauzként dolgozott a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságnál (BSZKRT). 1942-ben letartóztatták, és négy évi szabadságvesztést szabtak ki rá. A büntetés végrehajtását 1944. áprilisban megszakították, szabadlábra helyezése után azonban behívták katonának. A parancs elől illegalitásba vonult.
1945-től korábbi munkahelye, a BSZKRT kommunista pártbizottságának titkára lett, emellett 1946-ig népbíró volt. 1947 elején hat hónapos pártiskolára vezényelték, majd júliustól a Magyar Kommunista Párt országos központjában dolgozott a szervezési osztály instruktoraként. 1948. januárban lett a közlekedési szakszervezet helyettes főtitkára, 1949-ben megtették a Szakszervezetek Országos Tanácsa szervezési osztályának vezetőjévé. 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártjának tagja volt.
1950. januárban visszakerült a pártközpontba az Agitáció és Propaganda Osztályra alosztályvezetői beosztásban, de már májusban új megbízatást kapott: a székházban működő pártszervezet függetlenített titkára lett. 1954-ben került vissza szakszervezeti vonalra, a közlekedési szakszervezet titkáraként, majd elnökeként, e tisztségéből 1956-ban mozdították el.
A forradalom és szabadságharc leverése után átigazolták a Magyar Szocialista Munkáspártba, a VI. kerületi, majd fővárosi pártbizottság agitáció és propagandaosztályán dolgozott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. április 8-án megválasztotta népbírónak; a Legfelsőbb Bíróságra került. Megbízatása 1958. októberig tartott.
Egyes források szerint ezt követően elvégezte a jogi egyetemet, majd bíróként dolgozott a Legfelsőbb Bíróságon 1973-as nyugdíjazásáig. Más iratok szerint a XIII. kerületi népi ellenőrzési bizottság elnöke volt.
Kitüntetések:
Munka Érdemrend (1955)
Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1958)
Szocialista Munkáért Érdemérem (1960)
Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
Magyar Partizán Emlékérem
Források: Az MDP Politikai Bizottsága 1954. április 9-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond 54/308. őrzési egység. Online:
https://www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_89722408-2524-4c64-8e89-baf9a0f414cd&tenant=MNL A letöltés ideje: 2018. június 7.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 32. sz. határozata, 1957. április 8. (kivonat) In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei, V. kötet, 1956. november 14.–1957. június 26. Szerkesztette és a jegyzeteket írta: Baráth Magdolna, Feitl István, Némethné Vágyi Karola, Ripp Zoltán. Budapest, 1998. Napvilág, 505.
Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1957. április 6-i röpszavazásának jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 288. fond 8/15. őrzési egység.
Tanúságtevők. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből, 1941–1944. Válogatta és szerkesztette: Petrák Katalin. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985. 550–551.
Bíró Mihály (1914). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció.