1920. 07. 30. Győr — 2006. 07. 20. Veszprém
Anyja neve: Lőwinger Berta
Apja neve: Kucsera József
A hat elemi után 1933-tól Győrben egy szűcsmesternél kifutófiúként, 1935-től egy szövőgyárban napszámosként, majd szövőmunkásként alkalmazták. 1937-től a Steiner testvérek lakatosüzemében volt lakatostanonc, segédlevele megszerzését (1940) követően 1944-ig a Magyar Waggon- és Gépgyárban dolgozott lakatossegédként, illetve előrajzoló lakatosként; mivel a gyár hadiüzem volt, a katonai szolgálat alól felmentést kapott. 1937-ben kapcsolódott be a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomba, 1938-ban belépett a vasasszakszervezetbe, a Társadalomtudományi Egyesületnek 1939-ben lett a tagja. 1940-ben több vagongyári munkatársával együtt megalakították a József Attila Irodalmi Kört, amely egy baloldali radikális politikai csoportosulássá nőtte ki magát, 1941–42-ben megtalálták a kapcsolatot a budapesti vasas ifik között tevékenykedő kommunistákkal is. A háború- és németellenes mozgalomban röpcédulák terjesztésével vette ki a részét. 1944. december elején a nyilas hatóságok letartóztatták, s önéletrajza szerint életfogytiglani fegyházra ítélték. A nyilasok Sopronkőhidáról 1945. március végén a szovjet csapatok elől menekülve Ausztria területére hurcolták. A második világháború vége Bernauban érte, ahonnan május 30-án érkezett vissza Győrbe.
1945. június 2-án a Magyar Kommunista Párt utasítására került Győrött a rendőrség kötelékébe, ahol megbízták a Mosonmagyaróvári Járási Kapitányság Politikai Osztálya megszervezésével és vezetésével (ugyanabban a hónapban két-, 1947-ben háromhetes pártiskolát végzett). 1945 decemberében – minden előképzettség nélkül – rendőr századossá nevezték ki. Miután 1946-ban a vidéki politikai rendőrség átszervezésének részeként a politikai nyomozók többségét a megyeszékhelyekre vonták össze (a járási központokban csak egy-egy „megfigyelő” maradt), Győrbe helyezték át, ahol az ottani politikai osztály (októbertől államvédelmi osztály) helyettes vezetője és az operatív csoport vezetője lett. 1948 májusában vagy júniusában került át Szombathelyre az ottani államvédelmi osztály helyettes vezetőjének. 1948. decemberben a BM ÁVH Szombathelyi Osztályának vezetőjévé nevezték ki, és 1949. februárban rendőr őrnaggyá léptették elő. Ebben az időben (a megyerendszer 1950-es kialakításáig) a rendőrségi kerületi rendszerhez igazodva a szombathelyi államvédelmi osztály vezetőjének fennhatósága Vason kívül kiterjedt Zala, Sopron és Győr-Moson vármegyékre is, Kucsera így egy 185 fős szervezet élén állt, amelyhez még két karhatalmi század is tartozott (egy Szombathelyen és egy Nagykanizsán).
1951. október végétől Budapesten az ÁVH központjában az I/3. (Kémelhárító) Osztályt vezette, 1952-től államvédelmi alezredesi rangban. A belügyi és államvédelmi szervek 1953. júliusi összevonását követően maradt az immár BM I. Osztálya nevet viselő kémelhárítás élén, s e tisztében tagja lett a Belügyminisztérium Kollégiumának (a miniszter tanácsadó testületének). 1955. augusztusban felmentették beosztásából, és az MDP egyéves pártiskolájára vezényelték. 1956. szeptember 21-én a BM Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főosztálya vezetőjévé (a mai fogalmak szerint a megye rendőr-főkapitányává) nevezték ki, így a forradalom kirobbanása Miskolcon érte. Bár az eseményeket igyekezett békés keretek között tartani, beosztottainak támadás esetére parancsot adott a fegyverhasználatra. A tüntetőkre leadott október 26-i sortüzet követően a főosztály épületét elfoglaló tömeg elől, embereit magára hagyva, elmenekült a városból. Állítása szerint október 27-én Mezőkövesdről gyalog indult Budapestre, ahová 29-én érkezett meg. Október 30-án a Belügyminisztériumból a szovjet csapatokhoz távozott, november 5-étől pedig szovjet katonákkal volt „egy külön harci feladattal megbízva, amely november 28-ig tartott”.
Önéletrajza szerint a Belügyminisztériumban előbb az újjászerveződő kémelhárításnál szolgált, 1957. januárban a tájékoztató és értékelő részleghez osztották be, majd a Politikai Nyomozó Főosztály operatív titkárságának titkára lett. 1957. május 3-án a BM II. (Politikai Nyomozó) Főosztálya néven újjáalakított politikai rendőrség VI. Osztálya (későbbi általános jelölés szerint II/6. Osztály) – az ipar területén elkövetett szabotázscselekmények elhárításával foglalkozó egység – élére állították rendőrnyomozó alezredesként, sőt 1958. februárban rendőrnyomozó ezredessé is kinevezték.
1962. május 11-i hatállyal megbízták a II/4. (közlekedésiszabotázs-elhárító), a II/6. és a II/7. (mezőgazdaságiszabotázs-elhárító) osztály egyesítésével életre hívott új II/6. Osztály (szabotázselhárítás) irányításával, bár eredetileg már akkor a katonai elhárítás (akkor: BM II/1. Osztály) vezetőjének szemelték ki. Ezt a posztot végül az 1962. augusztusi nagy átszervezéskor, a II. Főosztály örökébe lépő III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségen belül, kapta meg mint a IV. (Katonai Elhárító) Csoportfőnökség csoportfőnöke. Az MSZMP KB Pártfőiskolája levelező tagozatán megkezdett tanulmányait több mint egy év után, 1963 januárjában félbeszakíttatták vele, az indoklás szerint azért, hogy katonai szaktudásának bővítésére koncentrálhasson. 1967. november 7-i hatállyal rendőr vezérőrnaggyá nevezték ki. 1975. április 30-án vonult nyugállományba.
Kitüntetések:
48-as Díszérem – 1949
Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata – 1951
Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata – 1952
Vörös Csillag Érdemrend – 1953, 1970
Kiváló Szolgálatért Érdemérem – 1957
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem – 1957
Szocialista Hazáért Érdemrend – 1967
50 éves Rendőrség Jubileumi Jelvény (szovjet) – 1968
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem – 1970
Vörös Csillag Érdemrend (szovjet) – 1970
Szabad Német Ifjúság Tiszteleti Kitüntetés (kelet-német) – 1970
Fegyverbarátság Érdemérem arany fokozata (NDK) – 1970
Fegyverbarátság Erősítéséért Érdemérem (csehszlovák) – 1970
Szolgálati Érdemérem (30 éves) – 1975
Vörös Zászló Érdemrend – 1975
Az 1941-1945-ös évek Nagy Honvédő Háborújában aratott győzelem 30. évfordulójára Emlékérem (szovjet) – 1976
Barátság Érdemérem (dél-vietnámi) – 1977
Felszabadulási Érdemrend (vietnami) – 1977
Magyar Népköztársaság Kardokkal Díszített Csillagrendje – 1985
Közbiztonsági Érem arany fokozata – 1986
Források: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2.8.1. 6931. Kucsera László személyi anyaga
Szakolczai Attila: Tömegmozgalmak Miskolcon, 1956. október 25–26. (http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/kiadvanyok/szovegek_evk2000/szakolczay. A letöltés ideje 2013. május 21.) (Lásd még Évkönyv VIII. 2000. Magyarország a jelenkorban. Szerkesztette Kőrösi Zsuzsanna–Standeisky Éva–Rainer M. János. 1956-os Intézet, Budapest, 2000. 303–322.)
Takács Tibor: A BM II/6. (Ipariszabotázs-elhárító) Osztály. In A megtorlás szervezete. A politikai rendőrség újjászervezése és működése, 1956–1962. Intézménytörténeti tanulmányok. Szerkesztette Cseh Gergő Bendegúz–Okváth Imre. ÁBTL–L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2013. 153–180.