A szülők öt gyermeket neveltek, György egyéves korában nagybátyjához került Szarvasra, ott nőtt fel. Az elemi iskola négy, illetve a gimnázium egy osztályát végezte el, majd négy évig cipésztanonc volt egy kismester mellett. 1928-ban szerezte meg segédlevelét, de szakmájában elhelyezkedni nem tudott. Budapesten keresett állást, kőművestanonc lett, de megélhetési gondok miatt visszaköltözött Szarvasra, ahol ekkortól különböző műhelyekben dolgozott szakmájában. Ugyancsak 1928-tól állt kapcsolatban a munkásmozgalommal, elsősorban agitációs és választási munkát végzett a szociáldemokrata párt számára. 1932-ben katonai szolgálatra hívták be, amelyet Orosházán teljesített, 1934-ben őrvezetőként szerelt le. 1934–1938 között az Orosházi Cipészek és Csizmadiák Szövetkezetében dolgozott, emellett a földmunkás szakszervezet orosházi csoportjában is tevékenykedett. 1939-ben lépett be a Szociáldemokrata Pártba, amelynek nem sokkal később kerületi titkára lett lakóhelyén. Baloldali magatartásáért és szervezkedésért többször letartóztatták, 1941-ben internálták, majd öthónapi szabadságvesztésre ítélték, amelyet a szegedi Csillagbörtönben töltött ki. 1942-es szabadulása után zsákjavító munkásként dolgozott az Orosházi Kisbirtokosok Szövetségében. 1943-ban behívták katonai szolgálatra, majd tizedesi rendfokozatban a szovjet hadszíntérre vezényelték vasútbiztosítóként. Egy partizántámadáskor sikerült a meghibásodott gépfegyvert gyorsan megjavítania és egy sorozattal alakulatát megmentenie, amit a Honvédség szakaszvezetői előléptetéssel és kitüntetéssel honorált. Leszerelése után visszatért lakóhelyére. 1944-ben, Magyarország német megszállása után SZDP-tagsága miatt internálták Nagykanizsára, ahonnan augusztusban térhetett haza. A front átvonulása után belépett a Magyar Kommunista Pártba, de 1943-as haditettét és az érte kapott elismerést elhallgatta. 1944 októberétől a Magyar Kommunista Párt orosházi szervezetének vezetőségi tagja, majd a három hónapos pártiskola elvégzése után földosztó biztos lett Békés megyében. 1945. májusban a Heves megyei párttitkári teendőket bízták rá. Az 1945-ös választásokon bekerült a törvényhozásba, képviselői mandátumát 1953-ig tartotta meg. 1946. február-augusztus között hathónapos pártiskolát végzett, majd visszatért a Heves megyei pártbizottság élére. 1948-ban átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába, megyei párttitkári beosztását továbbra is megtartotta. 1949-ben „éberség elmulasztása miatt” szigorú megrovás pártbüntetésben részesült. Az év decemberében felmerült ugyan, hogy bukaresti követnek nevezik ki, de nyelvtudás hiányára hivatkozva a pártvezetés nem járult hozzá a javaslathoz. 1950-ben felmentették beosztása alól, majd hivatásos katonatiszt lett, ezredesi rendfokozatban a székesfehérvári hadtestparancsnokság politikai tisztjévé nevezték ki. Az év októberében a Honvéd Akadémiára vezényelték ugyancsak politikai tisztként. 1951-ben magasabbparancsnoki tanfolyamot végzett, majd visszahelyezték korábbi beosztásába. Ugyanabban az évben nyilvánosságra került a szovjet partizánokkal szembeni 1943-as haditette és az érte kapott jutalom. Párt-, majd szolgálati fegyelmi indult ellene, előbbi során a Központi Ellenőrző Bizottság újabb szigorú megrovást szabott ki rá, utóbbi során szabadságolták. 1951. szeptemberben az Állatforgalmi Egyesüléshez került osztályvezetői beosztásba, 1952. áprilisban tartalékállományba helyezéssel leszerelték a néphadseregtől. Begyűjtési megbízott lett Budapesten, majd 1953-tól a Dunántúli Rostkikészítő Vállalat központi termelési felügyelőjeként dolgozott. 1955-ben elvégezte a Marxizmus‒Leninizmus Esti Egyetem első évfolyamát. Az 1956-os forradalom és szabadságharc első napjaiban lakásán maradt, majd a XII. kerületi pártház egyik védője volt. Közlése szerint október 31-étől a partizánszövetség központjában tartózkodott, a november 4-i szovjet katonai intervenció után jelentkezett a pártközpontban, ahol átigazolták a Magyar Szocialista Munkáspártba. November első felében a XII. kerületben részt vett a párt- és a tanácsi apparátus újbóli kiépítésében. 1956. november 14-étől a karhatalom egyik tiszti századában szolgált, 1957. júniusban ismét a Honvédelmi Minisztérium állományába került, későbbi közlése szerint „ellenforradalom alatt[i] pozitív magatartásáért” a karhatalom budapesti tiszti ezredébe helyezték. Vezénylése alapvetően formalitás volt, nem teljesített ténylegesen szolgálatot, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. április 9-én ugyanis népbíróvá választotta a Legfelsőbb Bíróságra. 1959 őszéig bíráskodott, nevéhez ötven végrehajtott halálos ítélet kiszabása fűződik. 1958. januárban egyesített tiszti továbbképző tanfolyamra vezényelték, amelyet 1959. januárban végzett el. Ekkortól a Zrínyi Katonai Kiadónál volt propagandista, majd az év novemberében a Haditechnikai Intézet parancsnokának politikai helyettesévé nevezték ki. 1960-ban a párt Központi Ellenőrző Bizottsága mindkét korábbi pártbüntetését törölte. 1960. novembertől a Haditechnikai Intézet függetlenített párttitkáraként szolgált, e beosztásából vonult nyugállományba 1965. augusztus végén. Nyugdíjasként a XII. kerület egyik körzeti MSZMP-alapszervezetében, majd a kerületi pártbizottság tagjaként végzett politikai munkát.

Kitüntetések: Magyar Bronz Vitézségi Érem (1944) Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1947) Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1950) Magyar Partizán Emlékérem (1954) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Munka Érdemérem (1960) Szolgálati Érdemérem (10 éves, 1960) Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1965) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Vörös Csillag Érdemrend (1970)

Források: Az MDP KV Titkársága 1949. december 14-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond 54. csoport 77. őrzési egység. https://adatbazisokonline.hu/pdfview2?file=static/documents/mszmp_mdp/HU_MNL_OL_M-KS_276_54_077.pdf#search=&page=31 (A letöltés ideje: 2020. március 27.) Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága 1960. október 18-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 932. fond 1960/24. jegyzőkönyv. Sulyán György (1910) személyi anyaga. HM HIM Központi Irattár 75223. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 34. sz. határozata, 1957. április 9. (kivonat). In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei V. kötet, 1956. november 14.–1957. június 26. Szerkesztette és a jegyzeteket írta: Baráth Magdolna, Feitl István, Némethné Vágyi Karola, Ripp Zoltán. Budapest, Napvilág, 1998. 506. Az 1947. szeptember 16-ra összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztők: Marelyn Kiss József, Vida István. Szerkesztette Horváth Zsolt és Hubai László. Magyar Országgyűlés, Budapest, 2005. 374. Sulyán György (1910–1983). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció.