1928. június 25-én szerzett jogtudományi doktorátust. 1928. október 17.–1932. július 4. között Tabon, Kaposvárott és Budapesten dolgozott ügyvédjelöltként. 1932. június 30-án egységes bírói és ügyvédi vizsgát, 1948. október 21-én hadbírói vizsgát tett, s 1956. április 15-ig a honvédség, illetve a néphadsereg különböző ügyészségein és bíróságain hadbíró alezredesként szolgált. 1956. április 23-án a Budapesti V. Kerületi Bíróságra nevezték ki tanácsvezetőnek, majd 1957. február 28-án a Fővárosi Bíróság bírája lett. 1957. április 11-én nevezték ki a Legfelsőbb Bíróság bírájának. Előadó bírája volt a gyorsított eljárásban büntetőügyeket tárgyaló II. tanácsnak. 1957. december 1-től tárgyalásokon elnöklő bíró, 1959. január 1-től tanácsvezetéssel megbízott bíró lett. 1958. február 5-én az ő tanácsvezetésével kezdődött Nagy Imre és társai perének elsőfokú tárgyalása a bíróságon. A halasztását követően február 13-án szívtrombózist kapott, így dr. Vida Ferenc folytatta helyette az eljárást.

Források: Kúria Személyzeti, Munkaügyi és Oktatási Osztálya iratai El. III. A. 196. dr. Radó Zoltán Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 208–209. Zinner Tibor: „Viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma”. Adalékok Biszku Béla portréjához. In Veritas évkönyv, 2015. A kötetet szerkesztette Ujváry Gábor. Veritas Történetkutató Intézet–Magyar Napló, Budapest, 2016. 311. 37. jegyzet