Apja gyári munkás volt. A hat elemit szülőfalujában végezte, majd kitanulta a kőműves szakmát. 1927 és 1929 között sorkatonai szolgálatot teljesített a csehszlovák hadseregben. 1931 és 1939 között különféle nagybirtokokon napszámosként, valamint kőművesként dolgozott. 1939-ben költözött Budapestre, ahol a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságnál (BSZKRT) helyezkedett el kalauzként, majd villamosvezetőként. 1928-tól a Csehszlovákiai Kommunista Ifjúmunkás Szövetség, 1930-tól a Csehszlovákiai Kommunista Párt tagja volt. Budapestre költözése után kapcsolatba lépett az illegális kommunista szervezetekkel, tagja lett a Vörös Segélynek és a közlekedési szakszervezetnek is. Kommunista párttagságát 1928-tól ismerték el. 1945-től a ráckevei járás főjegyzőjeként, 1948. októbertől a Belügyminisztériumban közigazgatási előadóként dolgozott. 1949. szeptembertől a Fővárosi Villamos Vasút központjában volt jogi előadó és ügyvédjelölt. 1947-től a budapesti tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott, 1950-ben doktorált, az egységes bírói és ügyvédi vizsgát 1952-ben tette le. Katonai szolgálatát 1951. július 1-jén századosi rendfokozatban kezdte meg mint a Budapesti Katonai Törvényszék fogalmazója. 1951. októberben áthelyezték a vezérkar Anyagtervezési Csoportfőnökségére, november közepén pedig a hadtápfőnökség anyagi alosztályára előadónak. 1951-ben középfokú káderképző politikai iskolát végzett. 1952. augusztus 1-től a Katonai Főügyészségen volt ügyész, 1953. december 3-tól a Katonai Felsőbíróságon, illetve 1955. június 23-tól a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumában ítélőbíró, közben 1955. január 29-én őrnaggyá léptették elő. 1958-as minősítési lapja szerint az „ellenforradalom” után „a tiszti nyilatkozatot azonnal aláírta, majd a statárium kihirdetése után tevékenyen részt vett a rögtönbíráskodásban. Tagja lett az MSZMP Intézőbizottságának, határozott fellépésével, megfontoltságával ebben az időben nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hadbírói kart politikailag erősítse.” 1958. júniustól a Magyar–Szovjet Vegyesbizottságnál a magyar fél titkárságvezetőjeként tevékenykedett, 1959. január 29-től alezredesi rendfokozatban. 1965. június 30-ával nyugállományba vonult.

Kitüntetések: Partizán Emlékérem (1955) Szolgálati Érdemérem ezüst fokozata (1955) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1961); Szolgálati Érdemérem (1962) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1970).

Források: HM HIM Központi Irattár 351/2075.