1921. 05. 27. Budapest — 1990. 01. 24. Budapest
Születési név: Szalay Ervin
Anyja neve: Borg Rózsa
Apja neve: Szalay Dezső
Apja villanyhegesztő volt. 1927 és 1935 között négy elemit és négy polgárit végzett. 1936-ban vasesztergályos-tanonc lett a kispesti Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt.-nél. 1939-től vasesztergályos segédlevelet szerzett, s belépett a vasasszakszervezetbe. 1942. októberben behívták katonának, a 101. vasútépítő ezred tagjaként Ukrajnába került. Alakulata közvetlenül a harcokban nem vett részt. 1944 szeptemberében, miután bejelentették, hogy a zászlóaljat Nyugatra viszik harcolni, megszökött, s a szovjet csapatok bevonulásáig bujkált. 1945. januárban az elsők között vette fel a munkát a Hofherr-gyárban, s belépett a kommunista pártba. 1945 őszén behívták a folyami flottillához három hónapos szolgálatra, azzal az indokkal, hogy szökése miatt nem töltötte ki katonai idejét. 1945-ben beiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára; a gyárban művészeti munkát végzett, és az üzemi zenekar vezetője volt.
1949. január 29-én került a honvédség kötelékébe. A főtiszti tanfolyam elvégzését követően, 1949. augusztus 1-jén századossá avatták, hivatásos állományba vették, és a Honvéd Vezérkar Közlekedési Osztályán kapott beosztást. Röviddel később megtették a Honvédelmi Minisztérium csoportfőnökségi pártalapszervezet titkárának, 1952 elején pedig a vezérkar pártbizottsága titkárának. 1952-ben hadosztály-pártiskolát végzett, 1953–1954-ben a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemen tanult. 1951. május 1-jén őrnaggyá, 1954. november 7-én alezredessé lépett elő. 1955 őszén a Honvédelmi Minisztérium Politikai Osztályának osztályvezető-helyettese lett. 1955 nyarától a kiképzési csoportfőnök politikai helyettese, majd a Honvédelmi Minisztérium Közvetlen Egységek Politikai Osztályának vezetője volt. 1956-ban újra beiskolázták, ezúttal a Petőfi Katonai Politikai Akadémiára, de tanulmányait a forradalom miatt nem tudta befejezni.
A forradalom idején a budaörsi laktanyában jelentkezett, a HM utasításig a XI. kerületi rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot, majd parancs alapján visszakerült az eredeti alakulatához. November 11-től karhatalmista volt a 3. (budai) karhatalmi ezredben. Szakaszparancsnok-helyettesként járőrszolgálatban, az objektumok védelmében és fegyveres harcban vett részt: társaival 1956. december 11-én a 48-as, 49-es villamosok forgalmát akadályozó tömeget fegyverhasználattal kergették szét. Az akció két halott és két súlyos sebesült áldozattal járt. A jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma különtanácsának ülnökeként vette ki a részét.
1957 áprilisában a Magyar Néphadsereg Vezérkara Politikai Osztályára került osztályvezető-helyettesként, majd az év novemberében a Honvéd Művészegyüttes parancsnokává nevezték ki. 1960-tól elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. 1965-ben a Művészegyüttes tevékenységét átfogó ellenőrzésnek vetették alá, és súlyos parancsnoki visszaéléseket állapítottak meg. A vizsgálat következtében Szalait 1966-ban a Filmkölcsönző és Kulturális Anyagraktárba helyezték át parancsnoknak, majd 1972. október 1-jei, saját kérésre történt nyugdíjba vonulásáig a Magyar Néphadsereg Politikai Nevelőmunka Anyagi és Módszertani Központ agitációs és technikai osztályát vezette.
Kitüntetések:
Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata (1952)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1959)
Szocialista Kultúráért kitüntető jelvény (1961)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1963)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (15 év után, 1964)
Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1969)
Jubileumi Emlékérem (1970)
Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1970)
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 24594.