1922. 07. 29. Szombathely — 1997. 04. 05. Budapest
Anyja neve: Horváth Gizella
Apja neve: Vörös István
Végzettségek:
Eredeti foglalkozás/végzettség: tetőfedő segéd
6 elemi (1934)
1 éves Dzerzsinszkij operatív iskola (1953)
BM Központi Tiszti Iskola Rendőrtiszti Akadémia (1966)
Rendfokozatok:
áv. alhadnagy (1950)
áv. százados (1955)
r. őrnagy (1960)
r. alezredes (1966)
Beosztások:
Államvédelmi Hatóság II. Főosztály: operatív beosztott (1950)
Államvédelmi Hatóság II. Főosztály: alosztályvezető (1952)
BM III. Főosztály: osztályvezető-helyettes (1954)
BM III. Főosztály: csoportvezető (1955)
BM ORFK II. (Politikai Nyomozó) Főosztály Vizsgálati Osztály: vizsgáló (1957)
BM II/1. Osztály Belső Karhatalom Elhárító Osztály: főoperatív beosztott (1957)
BM III/IV. Csoportfőnökség: főoperatív beosztott (1966)
BM III/IV-2-f Alosztály: csoportvezető (1966)
BM III/IV. Politikai Elhárító Alosztály: alosztályvezető-helyettes (1969)
BM III/IV. Politikai Elhárító Alosztály: osztályvezető (1969)
BM III/IV-2. Osztály: osztályvezető (1971)
BM III/IV-2. Osztály: osztályvezető (1972)
BM III/IV-1-e Alosztály: alosztályvezető (1977)
Nyugállományba helyezve (1977)
Karrier: 1950-ben előbb katonának vonult be, majd 1952 őszén a Sztálin Politikai Akadémia alosztályvezetője lett. 1953 után a kiskunfélegyházi lövészhadosztály elhárító osztályának helyettes vezetőjeként teljesített szolgálatot, 1955-ben pedig az úgynevezett csapat alosztályra került, ahol a forradalom kirobbanásáig dolgozott. 1956. október 23-tól a Katonai Elhárító Főosztályon tartózkodott, október 31-én az alakulata többi tisztjével együtt a Fő utcai börtönbe vitték. Itt hozzávetőleg négyszáz ávéhást tartottak fogva, köztük a Katonai Elhárító Főosztály száztizenkilenc tisztjét. November 4-én szabadult, s november 10-től az I. Honvéd Forradalmi Ezred 2. századában (V. kerület) szolgált karhatalmistaként. A szovjet csapatokkal együtt részt vett letartóztatásokban és házkutatásokban, emellett a fegyverek összegyűjtését végezte. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének épületénél, illetve a Nyugati pályaudvar előtti téren összegyűlt tömeg szétverésében is részt vett. 1957. februárban a vizsgálati osztályra vezényelték, onnan került vissza áprilisban a katonai elhárítás állományába. 1958-ban készített minősítése szerint: „Az operatív munka terén nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Munkájára igényes, amit megkövetel az általa ellenőrzött elhárító tisztektől is. Különösen jó munkát végzett a feldolgozó munkában, ahol jól tudta hasznosítani a vizsgálati osztályon szerzett tapasztalatait.” 1957-ben a Karhatalmi Elhárító Osztály főoperatív beosztottja volt, majd 1966-tól a katonai elhárításnál lesz főoperatív beosztott, aztán csoportvezető. 1969-től alosztályvezető-helyettes, később osztályvezető. 1977-ben került nyugállományba.
Kitüntetések:
Államvédelmi Érem II. fokozata (1956)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1968, 1970, 1975, 1986)
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
Szolgálati Érdemérem (25 éves) (1975)
Források: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2.8.1. 10438