Végzettségek: Eredeti foglalkozás/végzettség: segédmunkás 4 hónapos vizsgálói tanfolyam (1952) 1 gimnáziumi osztály (1959) Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar (1965) Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem (1976) 2 hónapos vezetői továbbképző tanfolyam (1978)

Rendfokozatok: rny. főhadnagy (1957) r. százados (1961) r. őrnagy (1966) r. alezredes (1973)

Beosztások: BM II/8-a (Kémelhárító Vizsgálati) Alosztály: vizsgáló (1957), fővizsgáló (1962) BM III. Főcsoportfőnökség Titkárság (vezényelve) (1970) BM III/1-A (Kémelhárító Vizsgálati) Alosztály: kiemelt fővizsgáló (1971) BM III/1-A (Kémelhárító Vizsgálati) Alosztály: alosztályvezető-helyettes (1975) Nyugállományba helyezve (1984)

Karrier: 1950 januárjában jelentkezett az Államvédelmi Hatósághoz, ahol előbb a Belső Karhatalomnál, 1950 nyarától a börtönügyi osztály állományában őrként szolgált. 1952-ben, a négy hónapos vizsgálói tanfolyam elvégzését követően a Személyzeti Főosztály Fegyelmi Osztályára helyezték fegyelmi előadónak, onnan 1956 nyarán a személyzeti nyilvántartóba került. 1956. október 23. és 30. között a BM József Attila utcai épületében, majd a lakásán tartózkodott. November 1-jén a felkelők elfogták, és Markó utcai börtönbe vitték, ahonnan a szovjet csapatok bevonulásakor szabadult. November közepétől 1957. január végéig karhatalmista volt. Ezután helyezték a vizsgálati osztályra. 1958-ban készített minősítése szerint: „Igen nagy szorgalommal és tanulni akarással kezdett dolgozni és rövid idő alatt önálló ügyeket kapott. Több csoportos jelentősebb ellenforradalmi ügyben folytatott vizsgálatot általában jó eredménnyel. […] Előfordult ugyan munkájában, hogy az operatív tapasztalat és kellő körültekintés hiányában egy alkalommal javaslatára letartóztattunk egy ártatlan személyt. Ezzel kapcsolatos hibáját belátta és ezt követően ilyen durva hiányosság nem fordult elő többet munkájában.” Két évvel később pedig ezt írták róla: „Bonyolultabb egyéni és csoportos ügyekben egyaránt gyorsan megtalálja a lényeget. Főleg az ellenforradalmi, de más ügyekben is »rámenősen« dolgozott. Erre példa Takács Géza és társai ügye, melyben korábban a Budapesti Rendőr-főkapitányság beosztottai dolgoztak eredménytelenül. Csongrádi elvtárs a politikai bűncselekményen túlmenően számos köztörvényes bűncselekményt is felderített és aprólékosan bizonyított. Fel kell azonban hívnunk Csongrádi elvtárs figyelmét arra, hogy egy-két esetben »túl rámenős« volt, amikor is szembesítéseken szabadlábon terheltté nyilvánított személy vagy tanú előtt is kissé hangoskodott.” 1970-ben a III. Főcsoportfőnökség Titkárságára vezényelték, majd egy év múlva a kémelhárító vizsgálati alosztályon lett kiemelt fővizsgáló, 1975-től pedig alosztályvezető-helyettes. 1984-ben vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Közbiztonsági Érem ezüst fokozata (1957) Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1969) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1978) NDK Fegyverbarátság Érdemérem arany fokozata (1981) Szolgálati Érdemérem (35 éves) (1984) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1986)

Források: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2.8.1. 7115