Végzettségek: Eredeti foglalkozás/végzettség: cipészsegéd 8 elemi Cipészsegéd (1938) Vörös Akadémia (1951) 1 éves állambiztonsági szakmai iskola, Szovjetunió (1952) Állam- és jogtudományi egyetem két évfolyama (1959)

Rendfokozatok: r. alhadnagy (1945) rny hadnagy (1948) áv. főhadnagy áv. százados (1949) áv. őrnagy (1950) áv. alezredes (1952)

Beosztások: Vadász György cipészmester műhelye: cipésztanuló (1935) Vadász György cipészmester műhelye: cipészsegéd (1938) Angyalföldi Zománcgyár: segédmunkás (1939) Vasműveknél, építkezéseknél: segédmunkás (1939) Vadásztölténygyár: segédmunkás (1940) Népszava: kifutó (1941) Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztály: nyomozó (1945) Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztály Ipari Alosztály: nyomozó (1945) Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztály Egyházi Alosztály: nyomozó (1946) Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya Egyházi Alosztály: csoportvezető (1946) BM ÁVH Egyházi Alosztály: csoportvezető (1948) BM ÁVH Egyházi Alosztály: alosztályvezető (1949) ÁVH I/3. Osztály: osztályvezető-helyettes (1950) ÁVH I/3. Osztály: osztályvezető (1950) 1 éves állambiztonsági szakmai iskola, Szovjetunió: hallgató (1951) ÁVH Baranya Megyei Osztály: osztályvezető (1952) BM Baranya Megyei Főosztály: főosztályvezető (1953) BM Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály: osztályvezető-helyettes (1956) BM Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály: osztályvezető-helyettes (1957) BM Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály: osztályvezető (1958) BM Pest Megyei Rendőr-főkapitányság: főkapitány (1958) Leszerelve polgári életbe történő áthelyezéssel (1962) Vegyipari vállalat: igazgató (1962–1964) Fővárosi Cipőipari Vállalat: igazgató (1964–?)

Karrier: 1942 nyarán illegális röpcédulázásért letartóztatták, majd 1942 októberében bevonultatták a 101-es gépkocsizó tanezredhez. 1943-ban négy év fogházra ítélték. Büntetését a Margit körúti fegyházban és a komáromi Csillagerődben töltötte. 1944-ben németországi koncentrációs táborokba – Dachau, Bärth – hurcolták, 1945. júniusban tért vissza Magyarországra. 1945. augusztusa és 1962. augusztus 15. között teljesített szolgálatot a BM, illetve az ÁVH állományában. Kezdetben az ipari alosztályon dolgozott, majd hamarosan egyházi területre került, csoportvezető, később alosztályvezető lett. 1950-től az ÁVH kémelhárítási osztály helyettes vezetője, majd 1951-től vezetője volt. Még ebben az évben 1 éves állambiztonsági szakmai iskolát végzett a Szovjetunióban. 1953-ban a BM Baranya Megyei Főosztály vezetőjévé nevezték ki. Önéletrajza szerint az 1956-os forradalom idején – október 23. és 30. között – a BM Baranya Megyei Főosztály vezetőjeként a megyei fegyveres erőket irányította, majd Budapestre menekült, és ott bujkált. November 6-án szolgálattételre jelentkezett a BM-ben. Ugyanakkor más források szerint 1956. október 24-én a pécsi Sopiana Gépgyár ülésén helyettesével együtt „sírva adták elő”, hogy évekig megtévesztették őket az ÁVH és a rendőrség szándékait illetően, és „a nép szolgálata helyett elnyomó szervként használták fel” azokat. 1956. október 29-én Bradács átadta a fegyvereket a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsának. Ezt követően elhagyta a megye területét, és Budapestre utazott. A forradalom után a BM BRFK Politikai Nyomozó Osztály vezetőjének első helyettese lett, de személyi ellentétek miatt 1957 elején Pest megyébe helyezték át, azonos beosztásba. 1958-ban osztályvezetővé, majd néhány hónappal később megyei főkapitánnyá nevezték ki. 1962-ben a „személyi kultusz idején elkövetett törvénysértésekben való részvétele”, illetve rossz munkavégzés és „kifogásolható erkölcsi magatartása” miatt eltávolították a rendőrség kötelékéből.

Kitüntetések: Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1947) 48-as Díszérem (1948) Köztársasági Elnök Elismerésének Ezüst Koszorúja (1948) Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozata (1949) Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1949) Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1950) Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950) Magyar Partizán Emlékérem (1953) Dunai Árvízvédelmi Emlékérem (1954) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1956) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem (1959) Kiváló szolgálatért Érdemérem (1961)

Források: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2.8.1. 0717