1942-től mezőgazdasági munkásként kereste a kenyerét. 1944 és 1948 között kőművestanuló, majd 1949-ig kőművessegéd volt. 1950-ben felvették a Magyar Dolgozók Pártjába. 1952-ben a Bírói és Államügyészi Akadémia szemináriumvezetője volt, de szolgált az ÁVH budapesti osztályán is. 1952. május 8-tól a Veszprém megyei, 1953. március 12-től a budapesti államügyészségen volt ügyész. 1953. augusztus 22-én kinevezték Nyíregyházára a megyei ügyész helyettesévé, egyúttal tagja lett a megyei pártbizottságnak is. 1955. február 21-től megyei ügyészként a Szabolcs-Szatmár Megyei Ügyészséget (1959-től főügyészség) vezette. Jogi doktori oklevelét 1959-ben szerezte meg. 1960-ban megválasztották a Magyar Jogászszövetség elnökhelyettesévé. 1989. július 31-ével nyugdíjazták. Elhunytakor a Legfőbb Ügyészség elutasította a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei főügyész kérését, hogy az ügyészi szervezet saját halottjának tekintse.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1954) Szocialista Munkáért Érdemérem (1955) Munka Érdemrend arany fokozata (1972, 1981)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára