Apja banktisztviselő volt. – 1940-ben érettségizett a budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban, 1944. októberben 14-én a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett, s még abban a hónapban be is hívták katonának. Alakulatát 1945. március végén Németországba vitték, amely elől több társával együtt megszökött, 1945. április elején tért vissza Budapestre. Néhány hónapig kőműves segédmunkásként dolgozott, majd 1945. júniusban a rendőrség állományába lépett. A Budapesti Főkapitányság Bűnügyi Osztályának Lopási Főcsoportjánál, 1947-től a Budapest VIII. Kerületi Kapitányság Bűnügyi Osztályán, 1949-től a Budapesti Főkapitányság Fegyelmi Osztályán szolgált, 1951-től a IX., majd az V. kerületi rendőrkapitányságon mint kihágási bíró tevékenykedett, utolsó rendfokozata rendőr főhadnagy volt. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, a kommunistákkal való kényszeregyesüléskor, 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja tagja lett. 1953. október 15-én leszerelt, mert a Budapest XXII. Kerületi Ügyészségen ügyészségi nyomozóvá nevezték ki. 1954. augusztusban átkerült a Legfőbb Ügyészséghez, ahol a „különleges ügyek” nyomozásában, vagyis a meginduló rehabilitációs eljárásokban vett részt. 1957. februárban csatlakozott a forradalom alatt széthullott MDP utódaként megszerveződött Magyar Szocialista Munkáspárthoz, ugyanabban a hónapban a Legfőbb Ügyészségen csoportügyésszé, 1964. májusban nyomozó főosztályügyésszé lépett elő. 1967-ben áthelyezték a Fővárosi Főügyészség nyomozó ügyészi munkakörbe. 1983. január 31-én nyugdíjazták.

Kitüntetések: 48-as Díszérem; Közbiztonsági Érem bronz fokozata (1951); az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1965); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); Ügyészségi Törzsgárda ezüst fokozata (1976); Ügyészségi Törzsgárda arany fokozata (1982).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/167, L/79.