Apja Budapesten rendőr, később gyári munkás, anyja kötszövő volt. Egresi András néven született, később hivatalos irataiban az Egressy név szerepelt, a forrásokban mindkét változat megtalálható. 1938-ban a csornai premontrei kanonokrend keszthelyi gimnáziumában érettségizett, tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol 1942-ben jogtudományi doktorrá avatták. Pályafutását 1943. januárban az Edelényi Járásbíróság joggyakornokaként kezdte. 1943 októberében behívták katonának. 1945. március 31-én őrmesteri rendfokozatban szovjet hadifogságba esett. Az urali iparvidék egyik fogolytáborába került, visszaemlékezése szerint ott ismerkedett meg a marxizmus–leninizmus alapjaival és az „igazi szocializmussal”. A hadifogságból 1947. június 24-én tért haza. 1947. szeptember 1-jén kinevezték jegyzőnek a Miskolci Járásbíróságra. 1948. februárban belépett a Szociáldemokrata Pártba, az az év júniusában a kommunista párttal való kényszerfúzió révén megalakult Magyar Dolgozók Pártjába is átvették. 1949-ben egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1951. februártól a Miskolci Államügyészségen államügyészként, 1952. novembertől Veszprémben a megyei ügyész helyetteseként, 1953. márciustól az Igazságügyminisztériumban beosztott államügyészként dolgozott. 1953. szeptemberben a Legfőbb Ügyészség Büntetőjogi Főosztálya Nyomozási Osztályán főosztályügyésszé nevezték ki. 1958-as minősítése szerint „az ellenforradalom alatt kifogásolható magatartást nem tanúsított. Munkahelyén mindig megjelent, és a nehéz időkben is dolgozott. A törvényesség szellemétől áthatottan nem állhatta meg, hogy a törvénysértéseket elkövető állami funkcionáriusokra – nem ellenséges szándékból – meggondolatlan megjegyzéseket tegyen, amelyek félreértésre adtak okot. […] Jelenleg a »Nagybudapesti Központi Munkástanács« tagjainak bűnügyében dolgozik nagy odaadással és lendülettel Ez a körülmény is bizonyítja, hogy Pártunk és Kormányunk mindenkor számíthat munkájára.” Ugyanakkor a forradalom idején széthullott MDP utódszervezetébe, a Magyar Szocialista Munkáspártba csak 1959-ben lépett be. 1960. októberben a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Osztályán csoportvezető ügyésszé lépett elő. 1962. szeptembertől a Fővárosi Főügyészségen a Nyomozás Felügyeleti Osztályt vezette. 1967. májusban főmunkatársként áthelyezték az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetbe (OKKRI), ahol a gazdasági bűnözés kriminológiai vonatkozásaival foglalkozott. Főállása mellett 1971 szeptemberétől a Rendőrtiszti Főiskola Bűnügyi Tanszéke óraadó tanára, majd a kriminológia tárgy előadója volt. 1984. február 29-ével nyugállományba vonult. Fiatal korában atletizált, rúd-, illetve magasugró volt. Az 1960-as évektől a Vasas Sport Club atlétikai szakosztályának vezetőségi tagja, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja és a fegyelmi bizottság titkára volt.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1959; 1963-ban visszavonták); a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója (1966); Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem bronz fokozata (1973); Ügyészségi Törzsgárda arany fokozata (1976, 1983); Kiváló Munkáért (1978); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1983).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára X/143, E/29.