Apja ügyvéd volt, a Tanácsköztársaságban való részvétele miatt többször eltiltották szakmája gyakorlásától. 1936-ban a kiskunhalasi Szilády Áron Reálgimnáziumban érettségizett. Ezt követően szeszgyári munkásként, majd vasúti pályamunkásként dolgozott 1940-ben a Kiskőrösi Járásbíróságon díjnoki, majd irodatiszti állást kapott. A második világháború idején többször teljesített katonai szolgálatot. 1945-ben hadifogságba esett, a Szovjetunióba vitték, ahol antifasiszta iskolát végzett, s beválasztották a moszkvai kerület hadifogolytáborainak antifasiszta bizottságába. 1948-ban tért haza, belépett a kommunista pártba, a párt kiskőrösi járási bizottságának tagja, agitációs és propagandatitkára is volt egyben. 1949. márciusban Kecelen lett vezető jegyző. 1949. szeptember 1950. augusztus között elvégezte a Büntetőbírói és Államügyészi Akadémiát, majd annak előadója lett. 1952-ben kinevezték a Pest Megyei Államügyészség helyettes vezetőjévé. 1953-tól a Legfőbb Ügyészség Bírósági Főosztályát, ezt követően a titkárságát irányította. 1956. decemberben Fejér Megyei Ügyészség élére állították. Jellemzése szerint „komoly érdemei vannak az ellenforradalmárok elleni harcban […] Politikailag szilárd, feltétlen megbízható elvtárs, az ellenforradalom ideje alatt kommunistához méltó magatartást tanúsított.” 1957-ben szerzett jogi diplomát. 1967–1985 között országgyűlési képviselő volt. 1983. december 31-én Fejér megyei főügyészként vonult nyugállományba. Közlekedési baleset következtében hunyt el.

Kitüntetések: Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1957) Munka Érdemrend arany fokozata (1954, 1969) Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1957) Ifjúságért Érdemérem (1972) Békéért Jelvény (1974) Hazafias Népfrontmozgalomért Jelvény (1981) A Velencei Táj Fejlesztéséért Díj (1981) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára