Tizenegy tagú parasztcsaládban született. Tanítóként kezdte pályáját, majd a budapesti tudományegyetem jogi karának elvégzése után Pápán és Tatán járásbírósági fogalmazóként dolgozott. 1952. november 4-től a Budapesti Államügyészség állományában a Budapesti VII. Kerületi Ügyészségen lett államügyész. 1953-ban az új ügyészi szervezet létrejöttekor rövid ideig ügyészségi nyomozó volt a fővárosban a X., majd a XIV. kerületi ügyészségen, 1953. november 20.–1957. január 31. között pedig ügyészhelyettes bírói felügyeleti ügykörben a Budapesti IX. Kerületi Ügyészségen. A fővárosi főügyész által aláírt 1959. július 14-i minősítése szerint „az ellenforradalom ideje alatt magatartása ellen kifogás nem merült fel. Az ellenforradalom leverése óta a Bírói Felügyeleti Osztályon dolgozik. Munkaköréhez a fellebbezések folytán felterjesztett bírósági ügyek értékelése, I. és II. fokú tárgyalások ellátása tartozik.” Az 1962. július 12-i minősítéséből ismert, hogy „számos nagy ügyben igen eredményesen képviselte a vádat I. fokon […] Egyes nagyobb ügyekben végzett jó munkájáért három ízben részesült pénzjutalomban.” A Fővárosi Főügyészségről 1974. február 1-vel a Budapesti XIV–XVI. Kerületi Ügyészségre helyezték át, ahol 1985. december 31-i nyugállományba vonulásáig beosztott ügyészként dolgozott.

Kitüntetések: Nincs adat.

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára XI. 2920.