Debrecenben négy gimnáziumi osztályt, később Brassóban iparművészeti (bőrdíszműves) tanfolyamot végzett. A második bécsi döntés után 1941-ben áttelepült Magyarországra. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd jogutódainak is tagja lett. A második világháborút követő években volt igazolóbizottsági tag és elnök, valamint népbíró. 1949. szeptember–1950. augusztus között a Bírói és Államügyészi Akadémián tanult, majd 1955-re vörös diplomával elvégezte a budapesti tudományegyetem jogi karát is. 1950. szeptember 11-én a Budapesti Államügyészségen lett államügyész, a deviza-, majd a politikai ügyekkel foglalkozó csoportba osztották be. 1953. szeptembertől a Legfőbb Ügyészségen dolgozott főelőadóként, csoportügyészként. 1957. április 2-től a Legfőbb Ügyészség Büntetőjogi Osztálya főosztályügyészeként politikai büntetőügyeket tárgyalt, 1960. júliustól a Politikai Osztályon büntetőbírói felügyeleti munkát végzett. 1957-es minősítése szerint „nagy lelkesedéssel és párthűséggel veszi ki részét az ellenforradalmárok elleni törvényes harcból. Sok, igen nehéz jogi és politikai megítélésű ügyben látja el a Legfelsőbb Bíróság melletti vádképviseletet eredményesen”. 1958. augusztus 18-án „az ellenforradalmi jellegű bűnügyek feldolgozásában tanúsított lankadatlan szorgalmáért, politikai helytállásáért a Legfőbb Ügyészség 5 éves fennállásának alkalmából 600 Ft pénzjutalomban” részesült. 1971. április 1-től 1974. szeptember 30-i nyugállományba vonulásáig osztályvezető-helyettes ügyész volt a Legfőbb Ügyészségen.

Kitüntetések: Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1957) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1964) Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1974)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára XI. 38, R-57.