Apja az adóhivatalban dolgozott, irodai munkákat végzett. Anyja, Schwartz Gizella varrónő volt, 1944 júniusában Auschwitzba hurcolták, és meggyilkolták. 1928-ban a hódmezővásárhelyi református gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanult tovább, ahol 1933. június 24-én jogi diplomát szerzett. 1934 és 1950-között ügyvédjelöltként dolgozott. 1950. április 25-től a Csongrád Megyei Magtermeltető Vállalatnál alkalmazták adminisztrátorként, 1953. március 14-től könyvelőként. 1954. április 20-án a nyíregyházi megyei ügyészség ügyészévé nevezték ki. 1957-es kitüntetési javaslata szerint „úgy szakmailag, mint politikailag kiválóan képzett, s mint ilyen az ellenforradalom előtti időkben is a különleges ügyek intézésével volt megbízva. Az ellenforradalom leverése után a politikai ügyész feladatát látja el. E munkáját az alaposság, osztályharcosság, a politikai éleslátás jellemzi. Az ellenforradalmárok és azok által elkövetett bűncselekmények felderítése és kivizsgálása az ő szakmai és politikai irányításával és felügyeletével történik. […] Ez ügyekben készített vádiratai szakmai és politikai szempontból kifogástalanok, tárgyalási vádképviseletei mintaszerűek, határozottságról, kemény kiállásról tettek tanúságot.” 1961-ben elvégezte a hároméves Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet. 1962. szeptember 27-én áthelyezték a nyírbátori járási ügyészséghez, amelynek egyúttal ideiglenes vezetésével is megbízták. Miután a megyei főügyész 1964. október 15-én írásbeli megrovásban és fegyelmi büntetésben részesítette, 1965. január 2-tól a nyíregyházi városi és járási ügyészséghez került beosztott ügyészként. 1971. szeptember 1-től ugyanott ügyészségvezető-helyettes lett. 1977. december 31-ével nyugállományba vonult.

Kitüntetések: Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1957) Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1968) Felszabadulási Jubileum Emlékérem (1970)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára