Apja, Rogrün Jenő Dorogon orvosként és a dorogi bányakerület társpénztárának igazgató főorvosaként dolgozott, anyja, Salamon Etelka a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank többnyelvű önálló levelező csoportját vezette. – Eredeti családnevét 1945-ben magyarosította. 1934-ben érettségizett az esztergomi gimnáziumban. 1934-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásán tanult, 1938-ban jogi doktorárust szerzett. 1939. május 30-tól 1945. május 30-ig Esztergom vármegyénél közigazgatási gyakornokként, majd vármegyei aljegyzőként dolgozott. 1942. október 5-én bevonult katonának, 1944. november 5-ig Nagyváradon, majd Budapesten, végül Érden szolgált. 1945. május 31-től népügyész volt Esztergomban, majd Sopronban, 1947. január 27-én áthelyezték Budapestre. 1945. júniusban a Szociáldemokrata Párt tagja lett, 1948 márciusban átlépett a Magyar Kommunista Pártba. 1948. júniusban átvették a Magyar Dolgozók Pártjába, később visszaminősítették tagjelöltnek, csak 1951-ben vált ismét teljes jogú párttaggá. 1948. június 1-jén Budapesten egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1949. július 1-től mint törvényszéki titkár a budapesti államügyészségen folytatta a munkáját. 1954. június 15-től a Legfőbb Ügyészség főosztályügyésze lett. 1955. szeptember 27-én a budapesti fővárosi ügyészséghez került mint a fővárosi ügyész helyettese. Kinevezését egy 1955. szeptember 26-i feljegyzés szerint Rákosi Mátyás személyesen szorgalmazta. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után jelentkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt soraiba. 1957. január 16-án a Legfőbb Ügyészségen csoportvezető ügyésznek, február 11-én osztályvezető ügyésznek nevezték ki. 1958. február 13-tól Götz János fővárosi ügyész (1959-től főügyész) első helyettese volt. 1959-es minősítése szerint „az ellenforradalom alatti magatartása ellen kifogás nem merült [fel]. Az ügyészségről ellenforradalmárok eltávolították − bujkálnia kellett, mert halálra keresték politikai ügyekben való előző tevékenysége miatt. Szakmailag kiválóan képzett, nagy tárgyi és gyakorlati tudással tapasztalatokkal rendelkezik. Vezetői múltja sem csekély, gyakorlata, tapasztalata e téren is kiemelkedő.” 1962. szeptember 1-jén áthelyezték az Országos Kriminalisztikai Intézetbe főmunkatársnak.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemérem (1953) Ügyészség Kiváló Dolgozója (1970)

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára