1930-ban Gyöngyösön reálgimnáziumi érettségit tett. 1931–1935 között elvégezte az egri jogakadémiát, 1935-ben a szegedi tudományegyetem jog- és államtudományi karán szerzett oklevelet. 1935–1937-ben Gyöngyösön dr. Jesztrebényi Lajos ügyvédi irodájában volt ügyvédjelölt. 1937-ben a Kecskeméti Járásbíróságon lett joggyakornok, fogalmazó, majd a Kecskeméti Törvényszéken bírósági aljegyző. 1941. júniusban kinevezték a Kiskunhalasi Járásbíróságra járásbírónak. 1943. április 20-tól különböző helyeken ügyészként dolgozott. 1947–1951 között az Igazságügyminisztériumban a dr. Timár István felügyelte börtönügyi, majd az ügyészség feletti felügyeletet ellátó osztályokon volt előadó. Ezt követően a kispesti, majd a Budapesti XVIII–XIX. Kerületi Ügyészséget vezette. 1954 nyarán a Fővárosi Ügyészség Nyomozás Feletti Felügyeleti Osztályára helyezték. Visszaemlékezése szerint 1956. október 30-án a Fővárosi Ügyészségen a szakszervezet és a hivatalvezetés által összehívott értekezleten tiltakozása ellenére beválasztották a hivatalvezetés biztosítására alakult bizottságba, de annak munkájában nem vett részt. 1957. november 18-i minősítésében az áll, hogy „az ellenforradalom alatt az ideiglenes »Forradalmi Bizottság« elnöke volt. Ebben a funkcióban tevékenysége a megválasztása utáni beszédére korlátozódott. Beszéde tartózkodó volt.” 1956. december 10-től a Budapesti X. Kerületi Ügyészség ügyésze (a szervezet vezetője) lett. 1959. május 8-án a Fővárosi Főügyészség Nyomozás Feletti Felügyeleti Osztályra helyezték át, ahol 1961-től 1964. május 1-ig instruktor volt. 1966-ban a Fővárosi Főügyészség Büntetőbírósági Osztályán dolgozott ügyészként, amikor büntetőeljárás indult vele szemben izgatás gyanújával, mert egy tengerentúlra írt levelében kritikus hangon számolt be az 1965 végi áremelésekről. Miután megjegyzéseit a Legfőbb Ügyészség a Magyar Népköztársaság elleni gyűlölet szítására alkalmasnak minősítette, a legfőbb ügyész 1966. május 4-én állásából fegyelmi úton eltávolította.

Kitüntetések: Nincs adat.

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára VIII. 2153.