Szegényparaszti családból származott, apja gazdasági cseléd, később téesztag volt. Első férje, Horváth József államvédelmi őrnagy 1951-ben tisztázatlan körülmények között elhunyt. Második férje, Almási Ferenc katonatisztként a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. 1931–1939-ben Jászberényben járta ki az elemi iskolát és a négy polgári osztályt, 1939–1943-ban Orosházán kereskedelmi iskolát végzett. 1943–1944-ben az Orosházi Kisbirtokosok Kereskedelmi Rt.-nél dolgozott kifutóként, majd Nagyszénáson takarítónőként. A szovjet csapatok bevonulása Nagyszénáson érte, ahol a nyugatra menekült tanítók helyett 1945 júliusáig elemi iskolában tanított. 1945. július 1-jén belépett a Magyar Kommunista Párt nagyszénási alapszervezetébe, és a párt ajánlásával Békéscsabára került, ahol 1945. júliustól novemberig az 57. honvéd kiegészítő parancsnokság igazolóbizottságának jegyzőkönyv-vezetője, 1945 novemberétől pedig az MKP Békés Megyei Bizottsága adminisztrátora volt. 1946. áprilisától a Belügyminisztérium Népgondozó Osztályánál dolgozott vidéken, a kitelepítéseknél, majd áthelyezték Budapestre, a központi nyomozócsoporthoz, ahol gépírónőként tevékenykedett irodavezetői beosztásban, szerződéses alkalmazottként. 1946 októberében alhadnagyi rendfokozatban kinevezték a Belügyminisztérium Személyzeti Osztályára irodai tisztnek. 1949 szeptemberétől az egyéves Büntetőbírói és Ügyészi Akadémián tanult, 1950. szeptember–októberben elvégezte a hathetes tartalékos hadbírói tanfolyamot is. 1950. október 16-án rendőr századossá léptették elő, és ügyészként beosztották a Budapesti Katonai Ügyészség rendőr csoportjához, 1951. december 20-án az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett oklevelet. Szolgálati helyein különböző pártfunkciókat is betöltött, 1953. július–októberben alapszervezeti titkár volt. 1953. október 15-étől a Magyar Néphadsereg állományába került, de továbbra is a Budapesti Katonai Ügyészségen szolgált századosi rendfokozatban. Létszámcsökkentés címén 1957. február 28-án tartalékállományba helyezték, és kinevezték a Fővárosi Ügyészség Politikai Osztályára ügyésznek. Kérelmére, 1958. január 1-jétől visszahelyezték korábbi beosztásába. A Budapesti Katonai Ügyészségen 1962. március 23-ig teljesített szolgálatot, 1958. november 7-én őrnaggyá léptették elő. 1962. március 23-ától nyugdíjba vonulásáig, 1980. augusztus 1-jéig a Katonai Főügyészség állományában volt, 1964. november 7-étől alezredesi rendfokozatban. 1959-ben a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem általános tagozatát, 1964-ben a pedagógiai szakosító tagozatát, 1967-ben az ELTE Bölcsészettudományi Kar pszichológia szakát is elvégezte.

Kitüntetések: Centenáriumi Díszérem (1948); Közbiztonsági Érdemérem bronz fokozata (1951); Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1961); Szolgálati Érdemérem 10 év után (1963); Haza Szolgálatáért Emlékérem ezüst fokozata (1965); Szolgálati Érdemérem 15 év után (1965); Szolgálati Érdemérem 20 év után (1967); Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1968); az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1970); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); Szolgálati Érdemérem 25 év után (1972); Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1974); Szolgálati Érdemérem 30 év után (1977); Szolgálati Érdemérem 35 év után (1979).

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára I. 1620. Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattára 47653