Apja cipészmester volt, anyját Komáromi Szerénnek hívták. Az iskoláit szülővárosában végezte, 1927-ben Debrecenbe került, ahol Tolnai Dániel cipésznél másfél évig cipésztanonc volt. 1931-ben Budapestre költözött, itt az Elektroműszerész gyárban lett tanuló, 1933-ban szabadult fel, s az Erwill Vállalatnál helyezkedett el. 1935–1936-ban Budapesten letöltötte tényleges katonai szolgálatot. 1938-tól Reinchard Mórnál dolgozott műszerészsegédként. 1939 és 1944 között kifutó a Brack és Nemes cégnél, közben többször behívták katonának, munkaszolgálatosként a keleti frontot is megjárta. 1944. március 19-én a megszálló német alakulatok letartóztatták, másnap Kistarcsára internálták, 1944 áprilisában Auschwitzba deportálták, 1945 szeptemberében került haza. 1945–1950 között kereskedősegédként dolgozott. 1947-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1948 januárjában átlépett a Magyar Kommunista Pártba, illetve az év júniusában a két párt „fúziójával” alakult Magyar Dolgozók Pártjának is tagja lett. 1950-től a Bírói és Államügyészi Akadémián tanult, majd a hadbírói tanfolyamot is elvégezte. 1952 elején a Pest megyei, ezt követően a Fővárosi Ügyészségre helyezték ügyésznek, majd még ebben az esztendőben az Igazságügyminisztériumban nyert beosztást államügyészként. 1953-ban a Legfőbb Ügyészségre helyezték, szeptemberben kinevezték a Budapesti I. Kerületi Ügyészség vezetőjének. Önéletrajza szerint az 1956-os forradalom alatt a rendőrökkel együtt fegyveresen járőrözött. 1956. novemberben az I. kerületben részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezetének kiépítésében, később a Fővárosi Főügyészségen pártösszekötő volt. 1957. október 19-én jogi doktori oklevelet szerzett. 1957. november 18-i minősítése szerint „Politikailag megbízható, igen aktív pártmunkás. Szakmailag és politikailag is kulturált. Több ellenforradalmi ügyben harcosan és eredményesen képviselte a vádat. A bírói felügyeleti munkája jó – részben maga látja el –, a nagyobb jelentőségű ügyeket úgyszólván ő tárgyalja. A kerületi ügyészség vádképviseleti munkája általában megfelelő. Szenvedélyes vádbeszédeket tart, általános műveltsége terén (főleg irodalom) van még pótolni valója.” 1962. augusztusban Budapesti I. Kerületi Ügyészségen csoportvezető ügyész lett. 1963-ban a „közkegyelem végrehajtása során kifejtett munkáért” 2000 Ft pénzjutalomban részesült. 1965-ös minősítésében nagy munkabírását dicsérték, azonban a jogi szakismereteit hiányosnak tartották. 1979. május 31-én vonult nyugdíjba.

Kitüntetések: Magyar Népköztársaságért Érdemérem ezüst fokozata (1952) Szocialista Munkáért Érdemérem (1955) Szocialista Munkáért Érdemérem (1956) Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1967) Munka Érdemrend arany fokozata (1969) Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1973) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1979)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára