1915. 01. 27. Hercegkút — 1975. 06. 15. Budapest
Anyja neve: Braun Regina
Apja neve: Götz János
1934-ben a Sárospataki Református Gimnáziumban érettségizett, 1941-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karán szerzett oklevelet. 1943. áprilisban lépett igazságügyi szolgálatba, a Pestvidéki Járásbíróságon joggyakornok, 1943. decembertől a Pestvidéki Törvényszéken aljegyző volt. 1939-től többször behívták katonai szolgálatra. 1945. márciusban Mosonszentmiklóson szovjet hadifogságba esett, 1947. június végén érkezett haza a Szovjetunióból. 1948. februárban belépett a Szociáldemokrata Pártba. 1948. júniusban átvették a Magyar Dolgozók Pártjába, majd a tagrevíziókor visszaminősítették tagjelöltnek; 1951-ben lett teljes jogú párttag.
1947. szeptembertől a Pestvidéki Törvényszéken dolgozott aljegyzőként, majd titkárként. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgát 1949. február 28-án tette le. A Pestvidéki Államügyészségen kezdte államügyészi pályáját 1949. október 11-én (állását hat nappal később foglalta el). 1951. július 20-tól a Budapesti Államügyészségen dolgozott államügyészként. 1952. augusztus 21. és december 5. között Veszprémben megbízottként a megyei ügyészséget irányította. 1953. februárban berendelték az Igazságügyminisztériumba, ahol 1953. április 23-tól a büntetőjogi és ügyészi osztályt vezette. 1953. szeptember 19.–1957. január 31. között a legfőbb ügyész helyettese volt. Egy 1962-es irat szerint „az ellenforradalom ideje alatt becsületesen helytállt, az ellenforradalom felszámolásában tevékenyen részt vett.” 1956. novemberben csatlakozott a Magyar Szocialista Munkáspárthoz.
1957. február 1-jével Budapest Főváros Ügyészsége (később Fővárosi Főügyészség) élére állították. Főügyészi kinevezése az indoklás szerint azért vált szükségessé, mert a „Fővárosi Ügyészség az ellenforradalmat követően teljesen szétzilált állapotban képzett és erélyes vezetőt igényelt.” Az „ellenforradalmat közvetlen követő időszakban […] jelentős érdemeket szerzett a főváros törvényességi helyzetének helyreállításában, a konszolidált viszonyok megteremtésében” – áll 1974. évi kitüntetési javaslatában.
1962 augusztusában felmerült, hogy a Fővárosi Bíróság elnöke legyen, de ez nem következett be. 1975. február 1-jén felmentették a munkavégzés alól. 1975. július 15-ével vonult volna nyugdíjba, de felmondási ideje alatt elhunyt.
Kitüntetések:
Erdélyi Emlékérem (1943)
Tűzkereszt I. fokozata (1944)
Szocialista Munkáért Érdemérem (1953)
Szocialista Munkáért Érdemérem (1958)
Munka Érdemrend ezüst fokozata (1963)
Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1969)
Munka Érdemrend arany fokozata (1975)
Források: Legfőbb Ügyészség Irattára X. 310, G-78.