Apját 1944-ben Németországba hurcolták, ahonnan nem tért vissza. – 1944-ben a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően néhány hétig egy gyárban dolgozott segédmunkásként. 1944. júniusban behívták munkaszolgálatra, de 1944. szeptemberben megszökött. Különböző, rövidebb-hosszabb ideig tartó beosztások után 1947. június–1948. március között a Nemzetgyűlésben, illetve az Országgyűlésben elnöki titkár, 1948. március–szeptember között a Magyar Ifjúság Népi Szövetségénél politikai munkatárs volt. Ezt követően pártiskolát végzett, 1949 tavaszán a Magyar Dolgozók Pártjában tartott tagrevízió során a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában a 3. számú különleges bizottság tagjaként működött. 1949. november 15.–1951. június 15. között s Magyar Tudományos Akadémia titkári hivatalában dolgozott különböző beosztásokban, utoljára osztályvezetőként. 1951-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának titkára, a Külügyi Főiskola oktatója volt. 1954. szeptember 24.–1955. április 25. között a Szentendrei Járási Ügyészségen járási ügyészként, 1955. április 26.–1955. augusztus 31. között a Pest Megyei Ügyészségen az általános felügyeleti csoportban ügyészként működött. 1955. szeptember 1-től a Legfőbb Ügyészségen csoportvezető ügyész volt az általános felügyeleti csoportban a panaszügyeknél, 1956. márciustól december 18-ig pedig csoportvezető a titkárság ellenőrzési osztályán. 1957. október 29-én írott önéletrajza szerint „az ellenforradalom kitörése után október 25-én egy ügyészi értekezleten fegyvert kértem az ellenforradalom ellen, és önként jelentkeztem az akkor alakuló statáriális csoportba. Emiatt október 29-én a Legfőbb Ügyészség Forradalmi Bizottsága kiutasított az épületből, majd általam nem ismert vádakkal kieszközölte, hogy 1956. december elején áthelyezzenek a Bácsalmási Járási Ügyészségre járási ügyésznek.” A legfőbb ügyész 1957. június 1-én áthelyezte a Fővárosi Ügyészség politikai osztályára, ekképp „rehabilitálta”, ott volt ügyész 1957. június 2.–1959. március 26. között. A fővárosi főügyész 1957. október 31-én 550 Ft pénzjutalomban részesítette „az ellenforradalmi ügyekben tanúsított következetes, harcos magatartásáért és a Fáy Gyula és társai ellenforradalmi bűnügyben tanúsított kiemelkedő vádképviseletéért”. Az 1957. november 15-én készült minősítésében javasolták, hogy „mint tárgyaló ügyészt is élvonalba lehet tenni. Jó beszédkészségű és kulturált stílusú. Fővárosi ügyészségi gyakorlata egy bizonyos fokig egyoldalú, (politikai) köztörvényi bűnügyekkel ügyészi gyakorlata alatt csak rövid ideig foglalkozott. A Politikai Osztályon több vádlottas ügyekben nemcsak a vádiratot szerkesztette, hanem az ügyeket le is tárgyalta, anélkül, hogy különösebb kifogást meg lehetett volna állapítani.” 1959. március 27-től a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályon volt főosztályügyész. 1960. április 26-án a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron Megyei Bizottságának javasolták megyei főügyészi kinevezését, amelyet azzal is alátámasztottak, hogy „az ellenforradalom alatt kifogástalan magatartást tanúsított. […] Politikai állásfoglalása kifogástalan. Több nagyjelentőségű ellenforradalmi bűnügy tárgyalása során kimagasló teljesítményt nyújtott. Az ellenforradalmi bűnügyek felszámolásában, a népbírósági és gyorsított eljárás során végzett kiváló munkája elismeréséül 1960. április 4-én »Szocialista Munkáért Érdemérem« kitüntetésben részesült.” 1960. június 13-án megbízták a Győr-Sopron Megyei Ügyészség ideiglenes vezetésével, 1960. szeptember 13-tól kinevezett megyei főügyészként irányította a szervezetet. 1962. július 16.–1962. szeptember 22. között a Legfőbb Ügyészség Személyzeti Főosztályán volt főosztályvezető-helyettes. Ez idő tájt merült fel, hogy fővárosi főügyészhelyettes legyen. 1965. február 3-án írott önéletrajzából ismert, hogy „1962. július-augusztusban részt vettem az 1962. augusztusi párthatározattal kapcsolatos legfelsőbb bírósági felülvizsgálati eljárásban”. 1962. szeptember 23-tól a Fővárosi Főügyészségen osztályvezető ügyészként a Politikai Osztályt, 1963. júliustól a Központi Vádképviseleti Osztályt, 1966. január 1-től az Egyesített Bírói Felügyeleti Osztályt, 1968. június 17-től a Nyomozó Osztályt, 1972. február 1-től a Nyomozásfelügyeleti Osztályt, 1979. február 1-től a titkárságot vezette, közben főügyészségi főtanácsosi címet is kapott. 1985. december 31-ével nyugállományba vonult. 1988. július 1.–1988. december 31. között szerződéssel a Fővárosi Főügyészségen ügyészi munkakörben alkalmazták.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1958) Munka Érdemérem (1960) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1974) Ügyészségi Törzsgárda Jelvény arany fokozata (1984) Munka Érdemrend arany fokozata (1985)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára 10811, R-68. Zinner Tibor et al. [Kahler Frigyes, Koczka Éva, Pálvölgyi Ferenc, Tóth Béla]: Megfogyva és megtörve. Évtizedek és tizedelések a jogászvilágban, 1918–1962. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2005. 526., 566.