Apja ügyvéd volt. – Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Szekszárdon végezte, 1930-ban érettségizett a Garay János Reálgimnáziumban. 1936-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1936-ban a Szekszárdi Járásbíróságon kezdte pályafutását. 1942-ben egységes ügyvédi-bírói vizsgát tett. 1943. februártól a soproni, áprilistól a szekszárdi ügyészségen dolgozott. Bár eredetileg katonai szolgálatra alkalmatlanná nyilvánították, 1944. októberben újrasorozás után mégis behívták a honvédségbe. Az év decemberében alakulatával együtt Németországba vitték, ahol 1945. május 1-jén szovjet hadifogságba esett. A Szovjetunióból 1948. május 1-jén tért haza, és újra munkába állt a Szekszárdi Államügyészségen. 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja tagjelöltje lett, tényleges felvételére 1952-ben került sor. 1949. áprilistól a Budapesti Államügyészségen szolgált, 1953. szeptemberben, a Budapest X. Kerületi Ügyészség élére állították. 1956. december 1-jén kinevezték fővárosi ügyészhelyettesnek, és megbízták a fővárosi ügyész első helyettese teendőinek ellátásával. A legfőbb ügyész 1957. júniusi feljegyzése szerint „az ellenforradalmi események alatt nem kompromittálta magát, megnyilvánulásai inkább pozitívak voltak. […] Addigi magatartása alapján feltételeztük, hogy kérni fogja a MSZMP-be való felvételét, ha nem is azonnal, de megfelelő időben. Ezt az elgondolásunkat alátámasztotta az is, hogy az akkori viszonylag nehéz helyzetben vállalta a vezetéssel járó felelősséget. Munkáját az első időben igyekezett is megfelelően elvégezni, azonban a későbbiekben egyre hanyagabbul látta azt el. Politikailag mindinkább passzívabb magatartást tanúsított. Az ügyészség MSZMP Intéző Bizottsága részéről több ízben beszéltek vele a pártba való belépés fontosságáról, azonban ez elől mereven elzárkózott.” 1957. novemberi minősítése szerint „a párt értelmiségi politikáját nem értette meg, s úgy vélekedett, hogy minden intézménynél helyes, ha a vezetők mindegyike párton kívüli, akivel szemben a pártonkívüliek is nagyobb bizalommal lehetnek majd”. Marxreitert végül leváltották a fővárosi ügyész első helyettesének pozíciójából, de nem sújtották retorzióval. 1957. július 25-én Budapest Főváros Ügyészségén belül osztályvezető ügyészként áthelyezték a közlekedési csoporthoz, s kinevezték annak vezetőjévé. Az MSZMP-be élete végéig nem lépett be.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemérem (1954); az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1966).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára VIII/2065, M/99.