Az elemi iskola után napszámosként dolgozott. 1946-ban érettségi vizsgát tett, s csillésként helyezkedett el a dorogi szénbányáknál. 1947-től a budapesti tudományegyetem jogtudományi karán tanult, 1951. júliusban doktorált. A Magyar Kommunista Párt és utódszervezeteinek a tagja; diákévei alatt népi kollégista volt, majd 1950. februárban a honvédség állományába került, s jogi tanulmányaival párhuzamosan tiszti iskolát végzett. 1951. júliusól hadbíró hadnagyként a Budapesti Hadbíróságon fogalmazó, 1952. júliustól hadbíró főhadnagyként az utód Katonai Felsőbíróságon ítélőbíró volt. 1953. márciusban leszerelt, s a Budapesti Megyei Bíróság tanácsvezető bírójává nevezték ki, júliusban megbízták a bíróság másodelnöki teendőinek ellátásával. 1954. januárban ;jogi referensként áthelyezték a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Adminisztratív Osztályára. 1956. december végétől Budapest Főváros Ügyészségén beosztott ügyész volt. 1957. októbertől a Művelődésügyi Minisztérium Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanácsa titkárságán dolgozott főelőadóként. 1958. szeptemberben a Legfőbb Ügyészségre helyezték főosztályügyésznek, ahol 1960. júniustól az Általános Felügyeleti és Polgári Jogi Főosztály Országos Szervek Felügyeleti Osztályán dolgozott, 1962. szeptemberben ugyanott az ipari csoport vezetőjévé lépett elő. 1964. december közepén a Legfőbb Ügyészség Titkárságához főosztályügyészi munkakörbe kívánták áthelyezni, erre azonban nem került sor. 1965. januárban az ügyészség kötelékétől megválva a Magyar Villamos Művek Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatának jogtanácsosa lett. Pályafutásának további szakaszáról kevés adattal rendelkezünk. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt jogügyi osztályvezetőjeként vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Haza Szolgálatáért Emlékérem bronz fokozata (1963).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/1574, Sz/97. Zinner Tibor: Gyorstalpaló, elvtársaknak. Budapest, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2023. 657.